A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Azt kell mondanom, és ehhez szeretnék egy gondolat erejéig Eötvös elvtárs hozzászólásával is foglalkozni, én megértem, és gondolom a Központi Bizottság tagjainak is megértésébe ajánlhatom azokat a nehézségeket, amelyek a mai bonyolult politikai, harci körülmények között egy pártlap szerkesztőségében vívandó harc körül vannak. Ugyanakkor azt is meg kell mondanom — és akik ismernek, azok tudják, hogy meglehetősen liberális felfogású lévén, elég nehezen mondok ilyesmit, de hogy csak egy példát használjak — a Népszabadság egyik múlt heti — azért mondom el itt, mert Eötvös elvtársnak is szóvá tettem négyszemközt is — számában, amikor hírt adtak a Fejér Megyei Pártbizottság üléséről, ahol egy olyan állásfoglalás született, ami a helyi pártlapnak a tulajdonviszonyában idéz elő egy bizonyos változást, ami mint tetszenek tudni, a jelenlegi nagyon éles politikai harc egyik vezérkérdése, hogy kié lesznek a megyi lapok. Hogyha erről az én pártom központi lapjában egy olyan címmel jelenik meg a híradás, amelyik cím úgy szól, hogy „Pártlapból néplap",

43 akkor én ebben a politikai harci helyzetben a magam számára, ha ott dolgoznék a szerkesztőség vezetésében, bármilyen liberális vagyok, csak azt a következtetést tudom levonni, hogy az a szerkesztő, aki ezért a címadásért felelős, az bizony másnap nem dolgozik a szerkesztőségben. Egy ilyen rendkívül éles politikai harci kérdésben. Úgyhogy én a politikai és szervezeti erőt és ennek a feltételeinek a megteremtését, és ebben a saját felelősségemet is szeretném persze hangsúlyozni. Köszönöm a figyelmet. NÉMETH MIKLÓS elvtárs: Rajki Sándorné, utána Balogh Sándor következik. RAJKI SÁNDORNÉ elvtársnő: Kedves Elvtársak! A politikai beszámolóhoz szeretnék négy javaslatot tenni. A másik két dokumentumot elfogadom, a Szervezeti Szabályzat szinte kész, a programnyilatkozat pedig Barabás elvtárs előbb elmondott véleménye alapján úgy gondolom alkalmas lesz arra, hogy a küldöttek megvitassák, és a kongresszus majd elfogadja. Fontosnak tartom azonban, hogy a Központi Bizottság, amely — ahogy Nyers elvtárs mondta — többszörösen le van szavazva, és nincs a pártnak olyan áramlata és platformja, amelyik meg lenne elégedve a munkájával, saját magunkról nem is beszélve, nagyon fontosnak tartanám, hogy valamiféle önsajnálat nehogy úrrá legyen rajtunk, és próbáljunk olyat belebeszélni a munkánkba, ami esetleg nincsen benne. De amire szerinem még csak mi vállalkozhatunk, az pedig az, hogy az elmúlt másfél esztendőt — körülbelül októberben annyi lesz —, saját politikai tapasztalataink alapján nagyon őszintén tárjuk a párttagság és a küldöttek elé, olyan helyzetbe hozva őket, hogy elfogulatlan döntést hozhassanak arról, hogy ez a testület mit ér, és ez a másfél év mit jelent az MSZMP történetében. Konkrétan a beszámolóhoz: először azt javasolnám, hogy meg kellene próbálni értékelni azt, hogy a tavalyi májusi pártértekezlet állásfoglalása, a mostani ismereteink, a mostani tapasztalataink alapján az akkori helyzetben hogyan felelt meg a követelményeknek. Ezt azt hiszem megtehetjük anélkül, hogy ez mentségünkre szolgálna, és nem szabadna kihagyni azért sem, mert ezzel összefüggésben is rendkívül sokféleképpen és szubjektívan vélekedünk. Például olyasmire gondolok, hogy akkor, azok között a körülmények között, amelyet ismertünk, vagy nem ismertünk, teljesen mindegy — ma már ismerjük úgy gondolom, legalábbis jobban —, megállta-e a helyét az a kitétel, hogy egypártrendszerben képzeljük el a jövőt, valamiféle — eléggé megfoghatatlan — szocialista 1639