A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

ellenére nem jöttek létre Magyarországon szocialista termelési viszonyok, a távlati célja ennek a pártnak ez, de egy közvetlen átmenet erre nem lehetséges. Az ebből adódó következtetés az, hogy ezt a modellváltást úgy kell felfognunk, mint egy olyan törekvést, ami a politikai, gazdasági, kulturális rendszer minden lényeges elemének gyökeres megváltoztatására irányul. Ebben az értelmezésben helyezkedik el ez a bizonyos demokratikus szocializmus fogalom, amiben a viták tapasztalatai alapján kialakítható egy olyan megfogalmazás, amely egyrészt tagadásként magyarázza ezt a fogalmat, egy bürokratikus állam41 [szocialista modell tagadásaként, másrészt a szocializmus fogalmat mint folyamatot, mint mozgalmat értelmezi és mint értékrendet, értéktartalmak összességét. Erőteljes a törekvés arra — és azt hiszem, ennek is eleget tudunk tenni —, hogy a szocialista értékeket, az értékrend teljességét gazdagabb fogalmazásban tárjuk a küldöttek elé. Erőteljes az igény — és azt hiszem ez is megoldható —, hogy egyértelműen nevezzük meg a párt bázisát. Ott, ezen a platformintegrációs alkalmon elfogadhatónak tűntek olyan megfogalmazások, amelyek a munkájukból élő fizikai és szellemi dolgozók pártjaként nevezik meg a bázist. Igen jelentős igény mutatkozik arra, hogy a közvetlen feladatokat — a programnyilatkozat nyilvánvalóan egy távlatosabb papír —, de nem hagyhat homályban, talán a legfontosabb közvetlen feladatokat [sic!]. Ebben a vonatkozásban a gazdasági válságkezelés néhány legfontosabb mozzanatának megjelenítésére nyílik lehetőség, a másik, a társadalmi oldalon pedig egy olyan iránynak a megfogalmazása konkretizálja a jelenlegi szöveget talán, ami azt vállalja föl, hogy a társadalmi válság meghaladására a közvetlen és közvetett demokrácia robbanásszerű kiterjesztésével akarja ez a párt a választ megadni. Az utolsó ilyen tartalmi elem, amit szeretnék megemlíteni, az az, hogy igényeltetik és megfogalmazható a nemzetközi szolidaritás meglehetősen hiányolt fogalma a programnyilatkozat megfelelő helyén, de úgy, hogy egy bizonyos nemzetreform keretében, a nemzetközi szolidaritás fontosságát, súlyát elismerve, de a nemzeti érdeknek alárendelten fogalmazza meg ez a szöveg. Végül egy olyan megjegyzést emelnék ki, hogy tükröz ez a jelenlegi megfogalmazás még számos maradványt az uralkodó párt mivoltunkból. Még mindig hajlamosak vagyunk nem elsősorban vagy] nem kizárólag pártformákban, párt működési módokban megfogalmazni a programnyilatkozat teendőit. Azt hiszem, az átdolgozásnak ez is egy lényeges vezérelve lehet. Végül nagyon röviden a harmadik témakörként egy-két szót a nyilvánosság — itt az ülésen különböző napirendek kapcsán kibontakozott — vitájához. Én is megszavaztam az első napirendet lezáró javaslatok között azt, ami elhangzott a határozati javaslatban. Megszavaztam, bár szeretném a tisztelt Központi Bizottság figyelmébe ajánlani, hogy a tájékoztatási törvény irányelveit már jóváhagytuk itt a Központi Bizottságban,

41/a és nem olyan régen egy minden szempontból kielégítő elvi-politikai állásfoglalást alkotott a Központi Bizottság a nyilvánosságról.

42 Ez számomra azt mondatja, hogy a gondjaink azok nem a politikai állásfoglalások terén vannak. Ugyanakkor persze reális az az igény, hogy vitatkozzunk erről, de én lényegesebbnek tartom azokat a konkrét javaslatokat, amelyek igencsak megfontolhatóak, amelyeket többek között Maróthy elvtárs tett. Azt kell mondanom, hogy az én tapasztalataim szerint jelenleg nincs politikai és szervezeti erőnk arra, hogy az egyébként helyes állásfoglalásainkat, az új típusú, új minőségű politikai orientációt megvalósítsuk. Ennek a politikai és szervezeti feltételeit meg kell teremtenünk. 1638