A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

ramnak. Egyetlen más politikai erő sem fogja a választási programját nyilvános fórumokon vitatni, csak ránk nehezedik egy szinte terrorisztikus nyilvánossági nyomás, aminek egy választási program vitája esetében szerintem ellent kell állnunk. Ezért én azt javaslom, hogy természetesen a választásra készülődés tudatában tervezzük a kongresszust. Egyetértek azokkal a javaslatokkal, hogy bizonyos részhatározatokban, részállásfoglalásokban utalnunk kell, meg kellene próbálni állásfoglalásokban is válaszolni az embereket foglalkoztató mindennapi kérdésekre. Ugyanakkor a választási programot a kongresszus után bizonyos belső szakértői vitákban kell tulajdonképpen készre vitatnunk, és valószínűleg, ha ez a változat jön be, a választmánynak, azt kell mondanom, hogy egy ünnepélyes és egységet sugárzó ülésén kell, hogy úgy mondjam, beiktatni és megszentelni. És olyan képet a közvélemény elé tárni, hogy ezzel a választási programmal indulunk harcba. Egy lehetséges választási programnak a fő kontúrjait, a fő irányait a programnyilatkozat egyébként megjelöli, meg kell hogy jelölje. Tehát én ilyen értelemben javaslom a tisztelt Központi Bizottságnak az állásfoglalást. A második témakör, amiről szeretnék szólni: a „Történelmi utunk", illetve a programnyilatkozat. Nem magához az anyaghoz, hiszen nekem is a feladatom volt, hogy részt vegyek az előkészítésében — az továbbra is —, azonban a viták kezdeti tapasztalatairól szeretnék néhány elemet megemlíteni azért, hogy ezzel jelezzem a tisztelt Központi Bizottságnak azt, hogy amikor legközelebb találkozunk vele a Központi Bizottság előtt 25-én, akkor melyek azok a pontok, ahol már kirajzolódnak egy lehetséges gazdagodás, fejlődés körvonalai. A kezdeti tapasztalatokhoz sok helyen gyűjtöttem magam is tapasztalatokat. Ezek közül kiemelkedik az az alkalom, amikor arra tettünk kísérletet, hogy a párton belül működő különböző platformok meghívásával megpróbálkozzunk egyfajta platformintegrációval. Megpróbáljunk szövegezni, megpróbáljunk egyetértésre jutni bizonyos megfogalmazásokban. Az elmúlt hét során a programnyilatkozat első, második, harmadik és hatodik fejezete képezte egy ilyen integrációs kísérlet tárgyát, amelyen a reformkörök képviselői, a Münnich Ferenc Társaság és az úgynevezett Népi Demokratikus Alternatíva elnevezésű platform képviselői jelentek meg, és próbáltunk szövegezési variánsokat kialakítani. Ennek kapcsán én nem szeretném a tisztelt Központi Bizottságot részletekkel untatni, de azt kell mondanom, hogy bizonyos szélsőségeket levágva, nekem az a határozott véleményem, hogy látszanak egy olyan szövegezési megoldás lehetőségei, amelyek révén egy egyértelműbb pártprogramot tudunk a kongresszus elé terjeszteni, amely szövegezésében jobban, egyértelműen fejezi ki egy radikális reformelkötelezettség platformját. Nem álkompromisszumokat tartalmaz, és alkalmasabb arra, hogy a kongresszus után egy, a bizalmat visszaszerezni képes és ezt óhajtó párt jelenjen meg. Lehetséges egy olyan szövegezési variáns, amelyben felismerhetően ebből a pártból, ennek a pártnak a többségét magába ötvözve jöhet létre egy új minőségű párt. Egy olyan párt, amely nem akar mindenkinek tetszeni, és ezáltal markánsan különbözteti meg magát a politikai piacon jelen lévő kínálat más erőitől. Néhány vonatkozásban szeretnék utalni arra, hogy milyen területeken látom ezeknek a kísérleteknek az alapján szükségesnek a világosabb megfogalmazást. Az első: világosabb választ kell adni arra, hogy mi van válságban ebben az országban. A másik: a válság okára világosabban rá kell mutatni. A harmadik: a modellváltás fogalom értelmezése. Itt arra gondolok, hogy minden forradalmi kísérlet 1637