A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

pártnak mi az arculata, de ezzel nem fogunk tudni csatát nyerni. Ez jó lesz arra, hogy tisztázzuk önmagunkat, meg a viszonyokat, a hozzánk való viszonyhoz támpontot adjunk. Berend Iván mondta: az embereket sokkal elemibb dolgok foglalkoztatják, és ha nekünk közvetlen utána választani kell, akkor választ kell adnunk arra, hogy adó, infláció ... és nem sorolom tovább a tételeket. Ne higgyünk abban, hogy ez választási platform lesz. Ez önmagunknak a tisztázást fogja jelenteni. A mondottak tükrében: mindjárt a preambulumnál van egy mondat: A párt lemond monopolhelyzetéről. Tessék mondani, miért ilyen lemondóan kell erről beszélni? Miért nem jó, amivel utána foglalkozik, hogy egy többpártrendszerű demokráciát akar felépíteni, és a maga erejével és súlyával korrekt partnereket feltételezve, ennek megfelelően működik. Miért lemond? Miért a visszavonul? A megbánja című nótát húzzuk? Azután egy másik rész, a 4. oldalon azt mondja: ettől kezdve a pártunk igazi története a sztálinizmus elleni belső küzdelem története. Kedves Elvtársak! Nekem Veres Péter jut eszembe, a maga nagy[on] életszerűségével, amikor Illyés

35 elmélkedését és az Árpád című versét olvasta, hogy amikor megjelenik Árpád, és az új honfoglalás kérdéséről beszél valahol a Vereckeiszorosban, azt mondja Veres Péter: én azt hiszem, Árpádot jobban foglalkoztatta az, hogy hogyan lehet megmaradni, meg mit lehet enni, mintsem az, hogy a honfoglalás dicsőségének a legkülönfélébb problémáit emlegette volna. Nem hiszem, hogy ettől kezdve a párt története a sztálinizmus elleni küzdelem története. Egy új társadalom építéséért való történelem volt és lehetett. A reformerők csatavesztése, esik róla szó az egyik fejezetben, az 1975-ös programnyilatkozat stb. Nem versengve Veres Józsi bácsival, azért azok közé tartozom, aki ebben a teremben élték meg ezt az időt. Azóta is visszatér bennem, mert a szereplők, a főszereplők jelen vannak. A fő tételei: a reformerők vesztettek csatát, vagy nem voltak a reformerők teljesen felkészülve arra, hogy csatát nyerjenek, vagy mások voltak itt. Egy bizonyos: valami másra is utalva szeretném mondani, volt itt egy kulcsmondat akkor 74-ben, vagy 75-ben. Megvolt a terem rakva a Központi Bizottság tagjain túl tudósokkal is, szövetségesekkel is: hozzászóltak, nagynagy vita volt. Akkor az összefoglaló előtt elhangzott egy mondat, ami úgy szólt, hogy ,,a szocializmus építése és az alacsony növekedési ráta nem férnek össze egymással", a szocializmus fejlődése legalább 4—5%-os növekedési rátát igényel. Ha volt hangfelvétel, akkor vissza lehet idézni: ez lett utána a kulcsmondat. Miért szeretném külön a figyelembe ajánlani? Azért elvtársak, mert ennek az időszaknak volt a lózungja az is, hogy megállítjuk a olajárakat a határon. És én olyan gyönyörű tűzijátékot hallottam itt a tudósaink részéről a világ állapotáról és forgandóságáról a gazdaság dolgait illetően, hogy bizony ember legyen, aki akkor abból kihámozott volna valamit. És erre mondtam az SZDP-nek az útját is a túloldal^ szóval [sic!]. Én nem szeretnék reformista mártíromságot rajzolni, szeretném viszont tudni a tényleges okát, vagy bemutatni a párt előtt. A figyelmet arra fordítanám, hogy ebben az időszakban is mi volt a hibás politikai döntés. Mert szerintem egy hibás politikai döntés született, egy nagyon hibás politikai döntés, tényleg voluntarista, nem modellhiba és nem a reformok mártíromsága következett be. Jó lenne pontosan tudni, hogy később nehogy útvesztőbe keveredjünk. Megint csak példaszerűen: új szocialista pártot; ezt fejezze ki a párt nevének megváltoztatása. Isten ments, hogy belekeveredjek ebbe a vitába. Bevallom, elvtársak, én ma nem érzek a névváltozta1621