A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

csak egy kongresszus és egy párt lefolyását, illetve jövőbeli útját fogja meghatározni. Elolvasva a három anyagot, a szervezeti szabályzatban egy új struktúrájú pártnak a működőképes körvonalai bontakoznak ki előttem. Bizonyos részleteiben még pontosítandó, vagy a súlypontokat kiteendő, de hozzá kell tenni, hogy ezt a pártot még meg kell szervezni. Ez önmagában a szervezeti szabályzat írása alapján nem fog ilyenné alakulni. Ha hozzáteszem azt a „Különfélék" között megkapott másik írást, ami a fegyveres testületek pártszervezeteinek a tevékenységére vonatkozik — nem akarok az e területen teljesen otthonosan mozgók dolgába belebeszélni — gyakorlatiasan mutatja a pártszervezéssel foglalkozóknak a mindennapi élettel is összefüggő megoldási elképzeléseit. Majd a szervezeti szabályzatot is, meg az egyes még nyitott kérdéseket is, úgy hiszem, eszerint kell rendezni. Nagyon vártam a „Történelmi utunk" tanulságait és a programnyilatkozatot. Meg szeretném mondani, hogy az elmúlt hónapok nagy villámlásai, bocsássák meg nekem: nagyotmondásai és harcias kijelentései után számomra struktúrájában, megközelítésében, tárgyilagosságában, komolyságában üdítően hatott. A „Történelmi utunk" tanulságait és [a] programnyilatkozat[ot] alapjaiban én tudom támogatni. Ami a Központi Bizottság politikai beszámolójának téziseit illeti, nem tudom másként felfogni, csak a munkának egy korai fázisában szokásos fogalmazványt [sic!], amit az ember úgy csinál, hogy céltábla legyen, hogy minél többet lőjenek rá, és aztán majd a tapasztalatok alapján ki fog alakulni belőle a mondanivaló. Ezért én ezzel külön nem szeretnék foglalkozni, az alapját nyilvánvalóan a másik két dokumentumtervezet szelleme határozza meg. Most már ehhez a „Történelmi utunk" és az MSZMP programnyilatkozatához [sic!]. Ahol én még javítanivalót tartanék rajta. Tisztelt Központi Bizottság! Észre kell venni a marxista szellemű történetírásnak vagy történettudománynak a legújabb munkáit is; s én nagyon jó névvel, jó szívvel olvastam a Párttörténeti Intézet egyik általam nagyra becsült munkatársának, Szabó Bálintnak a munkáját. A legutóbbi időszak történelmi értékelésének a kritikáját adja meg az írásában. Szeretném a fogalmazók figyelmébe nagyon jó szívvel ajánlani ezt a munkát. Rendkívül tisztességes, korrekt és igen szakszerű. Nos, ennél az anyagnál, az időtávlatokat is figyelembe véve, én azt szeretném még igényként is megfogalmazni, hogy ne essünk abba, mint rendkívül sokszor a Kárpát-medencében, hogy nem láttunk túl a hegyek ormán, és azt hisszük, hogy az összes történelemalakító tényező csak ezen belül működik. Ez a dokumentum tulajdonképpen felöleli a fultoni beszédnek

33 az időpontját, és mondjuk befejeződik Gorbacsov azon kijelentésénél — lehet, hogy mások is mondták, nemcsak Gorbacsov —, amikor az osztályigényeket alárendeli az egyetemes emberi igényeknek, béke, környezetvédelem és egyebek dolgában. Ha mindezek nem fognak érződni az egyes korszakaink megjelölésénél, lett légyen az 45,48 vagy a további történelmi periódusokban, amikor a történelem világot átjáró szele a legkülönfélébb dolgokat sodorta ide be, akkor úgy hiszem, hogy rövid idő múltán egy újabb törénelmi értékelésre kell vállalkoznunk. A másik, amit általánosságban szeretnék mondani. Nem tudom függetleníteni magam, amikor önnön múltunkkal és állapotunkkal kell foglalkozni, és ez ma elég gyakori, az ember személyes életében is, hogy a szocializmus jelenlegi állapotát 1619