A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

hogy hogyan élnek, és nemcsak azokra hallgatni, akik azt mondják, hogy a parasztság tönkremegy. Nem megy tönkre. Jobban kell támaszkodni, jobban bevonni az egész munkába a parasztság és a munkásság felé fordulást annak dacára, hogy ismét áldozatot kérünk. Tehát a programnyilatkozat véleményem szerint nem alkalmas arra, hogy kilépjünk a nyilvánosság elé. Ezt a programnyilatkozatot nem szabad elfogadni. A továbbiakban nem akarok olyan sokat beszélni. Még egy kérdést, visszatérve Grósz elvtárs előterjesztéséhez. Én amit nagyonnagyon sokszor itt kifogásoltam, most is azt kell mondanom, évtizedeken keresztül mondtam, hogy egyet elmulasztottunk, amit megint elmulasztunk, ha nem vigyázunk: időben mozgósítólag fordulni a lakossághoz, a párthoz, időben, és becsülni a tagságot többre, mint ahogy becsüljük. Mindezekből nem látszik az, hogy a tagságot becsüljük. A tagság tömegével ír, panaszkodik, ritkán kap választ, akkor is olyant, hogy elmehet vele a sóhivatalba. Még egy dolgot szeretnék megemlíteni az alapszabály-tervezethez, a 8. szakaszhoz. Az alapszabály-tervezet sok mindent enged, hogy meglazuljon. És alkalmas arra, ha nem vigyázunk, hogy működésképtelenség álljon elő a pártszervezetek között. A 8. szakaszban a politikai kezdeményezés cím alatt az áll: a párttagok és közösségeik joga, hogy politikai kezdeményezéssel forduljanak más párttagokhoz, közösségekhez és választott testületekhez. Joguk van álláspontjukat megismertetni, egyeztetni, közös álláspont kialakítása esetén annak elfogadtatásáért együttesen léphetnek fel. A kezdeményezés joga kiterjed bármely kérdésre, így a személyi kérdésekre is. Kérem, jó volna, ha valahogy úgy tekintenénk egy pártot, mint egy szervezeti egységet, amelyben bizonyos szokások szabályokká válnak, és ahol nemcsak jog, hanem kötelezettség is van. Szerintem, ha megnézzük, hogy minálunk miért van lazulás: amit Thatcher asszony a Konzervatív Pártban nem engedne meg, azt itt szabadon csinálják. Mert ott nincs joga azt mondani a miniszterasszonynak,

28 hogy a pártomat nem fogadom el, én önálló akarok lenni. Mert ha ezt mondja, hamar megbukik, de egész Nyugaton. Nem tudom, hogy ezek a szabályok hogy álltak össze, de az állásfoglalásból ki kell [sic!] hogy tükröződjön: ha valamit kifogásol, azt igazolnia kell, hogy a fellépés indokolt és nem beírni, hogy ezt és ezt a képviselőt visszahívjuk, mert tíz diák vagy nem diák, vagy nem tudom ki, aláírt vagy néhány iskolával aláírástömeget gyűjtött össze. Azt mondja a 11. szakasz: a párttagok politikai közössége a pártszervezetek összessége együttműködését fejezi ki. A többség akaratát segítsék elő, az erre épülő akcióegységet. A kezdeményezéseket — én azt kifogásolom — tisztábbá, világosabbá kellene tenni: a kezdeményezéseket jóvá kell hagyatni. Tehát valami szabály. Hogy nemcsak kezdeményezni, hanem jóváhagyatni is kell azt. Egyébként javításokkal ez használható. Még egyszer visszatérek: utolsó órában vagyunk, nincs sok időnk a kongresszusig. És nincs sok engednivalónk arra, hogy a párttagok egy része, akiknek hatalom van a kezében, akiknek kezdeményezni kellene, akiknek védeni a pártot, a maguk érdekében ne tegyék. Nincs joguk. Elfogadom azt — azt hiszem Pozsgay elvtárs mondta — a Központi Bizottság felelősségéről ő mondott valamit, igaz. Ez a Központi Bizottság is felelős, igen. Ez a Központi Bizottság sokkal felelősebb, mint bármikor volt, mert sokkal nagyobb történelmi időszakban vagyunk, és ez a Központi Bizottság tud még cselekedni, ha a sarkára 1612