A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

áll. És kérem a Központi Bizottságot, ne azt nézze, hogy két perccel többet beszél valaki, hanem azt nézze, hogy mit kell tenni, ki mit tesz, és mi használ. Egyszer meg kellett volna tenni, és akkor most jobban állnánk, hogy aki megfenyeget bennünket, mint a kecskeméti szószóló,

29 hogy vagy megnyerik a választást, vagy új pártot alakítanak; egy komoly pártnál az ilyen rögtön a válaszút elé van állítva: tessék, mehet uram új pártot alakítani. És mindjárt más lenne a rend, ha nem ijednénk meg a fenyegetésektől. Kérem az Elnökséget, hogy komolyabban vegye a párt szerepét, a párttagok kötelességét. Ha valaki belép egy pártba, az valamit magával visz. És hogy odaillő-e ez a valami a pártba, azt meg kell nézni, és föllépni, és ha föllépünk, megtanulunk harcolni, akkor a kongresszusig még rendkívül sok mindent meg lehet oldani. Elnézést, hogy talán egy kicsit erőteljesebb hangon beszéltem, de én nagyon sokszor elmondtam, óvtam a pártot, s most is csak ennek tettem eleget. Köszönöm. NYERS REZSŐ elvtárs: Köszönöm. Persze válságos helyzetben vagyunk, Veres elvtárs. Most még nem mondhatjuk, le is út, fel is út. Le kell folytatni ezeket a vitákat a kecskemétieknek. Még nem mondhatjuk, hogy tessék, menjetek. Kongresszus után, aki... (Veres József elvtárs: Én már mondanám.) Én még nem. Előbb öntsünk tiszta vizet a pohárba, és aztán mondjuk majd. (Hangzavar: nem lehet tisztán éreteni.) — Meglehet, csak nem tudtuk, hogy kik azok. Tessék, ki kíván hozzászólni. Kovács Imre elvtárs. KOVÁCS IMRE elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Én a programnyilatkozathoz és a politikai beszámolóhoz szeretnék néhány megjegyzést tenni. Én a programnyilatkozat szellemiségével, szerkezetével egyetértek; úgy hiszem magamról, hogy tudom, mi a funkciója egy programnyilatkozatnak, de azt is tudom, hogy választásokra készülve minden, ami történik, megtörtént már tegnap óta ebben a pártban, az a választásokat is, a választási küzdelmünket szolgálja, vagy éppen nem szolgálja. Én a programnyilatkozatot is ilyen szempontból olvastam és tanulmányoztam, és az a véleményem — még egyszer mondom, hogy egyetértve szellemiségével, szerkezetével —, hogy a további pontosítás, átdolgozás során bizonyos aránymódosításokra volna szükség, mégpedig úgy, hogy az elvi kérdések mellett a gyakorlatiasabb kérdések kapjanak valamivel nagyobb szerepet, és a távlati kérdések mellett a közelebbi időszakra vonatkozó kérdések, állásfoglalások úgyszintén erősödjenek. Erősödjenek azért, mert sokan a választási programnak a csíráját — nem is alaptalanul — már ebben vélik felfedezni, a programnyilatkozatban. Ennek jegyében szeretnék néhány konkrét megjegyzést tenni, ami nem szövegpontosítás, szövegpontosító javaslat, bár ha erre szükség van, a szerkesztők rendelkezésére állok ezzel is. Nos, az első javaslatom, megjegyzésem az, hogy szó esett legutóbb is arról, hogy természetes szövetségeseinknek kell tekinteni a jövőben még inkább a szakszervezeteket meg a szövetkezeteket. Én ezzel mélységesen egyetértek, és sok tennivalónk van annak érdekében, hogy ezt a két nagy szervezetet megtartsuk szövetségesünknek. Ezt a készségünket, törekvésünket, úgy gondolom, a programnyilatkozatban is nem nagyon bőven, de ott ahol ennek helye van, ki kellene fejezni részletesebben, valamivel részletesebben, mint ahogyan ma az szerepel a 11-es, illetve a 13-as pontokban. Konkrétan a szövetkezetekkel kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy ez esetben va1613