A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

meg világosan. Ezért tehát ebben a kérdésben igen sokféle nézet van változatlanul. Az ellentétek azok erőteljesek. Nem megoldhatatlanok, de erőteljesek. A második kérdéskör, amiben jelentős vita van és várható a továbbiakban is, ez a párt szervezeti felépítése. Ennek különböző összetevői: egyik összetevője ennek az [sic!], hogy milyen alapon szerveződjék a párt struktúrája. Nem egyszerűen a munkahelyi és a lakóterületi kérdésről van itt szó. Sőt, azt hizsem, nagyobbrészt az alapszabály megalkotásánál nem erről van szó. Természetesen erről is szó van; most már a kérdés másképpen fog felvetődni egy kongresszuson, mint akkor, amikor mandátumot adunk egy tárgyaló delegációnak. A küldöttek egy részének ebben a kérdésben az eddigi benyomás szerint erőteljes szándéka az, hogy a párt átstrukturálását ugyan egy tervezett folyamat keretében, és nem kizárva a munkaközösségi szervezeti formákat, de meggyorsítsa, és ezt valamilyen módon az alapszabályban vagy annak függelékében rögzítse. A másik kérdés, ami túlmutat ezen, hogy vannak olyan elgondolások, amelyek a párttag egyéni jogait és szabadságát, benne a közösségalkotás szabadságát oly mértékben kitágítják, ezzel együtt elvetik, hogy a pártszervezetek valamilyen területi vagy helyi pártszervezethez kötődjenek. Tehát elvileg elképzelhetőnek tartják egy olyan alapszervezet létrehozását, némi túlzással, amelynek egyik tagja Szombathelyen, a másik Baktalórántházán, a harmadik pedig Baján tartózkodik. És alapszervezetek hasonló közösségeinek is a létrejöttét, város-, község- és megyehatárokat is átlépve. Egy másik iskola erőteljesen ragaszkodik az országgyűlési választókörzetekre szervezett pártstruktúrához, és ilyen természetű javaslatokat szorgalmaz változatlanul. Meg kell jegyezzem, ez az iskola elsősorban nagyvárosi indíttatású, hiszen az országnak azon a részein [sic!], ahol különösen kisebb települések vannak és nagy számban, ez a gondolat fel sem merül, sőt rendkívül komoly ellenérzéseket váltanak [sic!] ki. De ezzel is számolni kell. Végül is a probléma feltehetőleg úgy oldható meg, ami a párt rugalmas, értelmes működéséhez szükséges, hogy a pártnak egy alapstruktúráját meg kell határozni, és lehetővé tenni ugyanakkor rugalmas szervezeti formákon keresztül az országgyűlési választások esetén a választókörzetre való átcsoportosítást; tanácsi választások esetén a tanácsi választásokra való átcsoportosítást; a regionális problémák felmerülése esetén a regionális összefogást, és az adott esetben a megyehatárokat át is kell hogy lépje [sic!]. Idetartozik természetesen az egyik legvitatottabb kérdés, amelynek megoldása felé persze haladunk, a különböző szintű pártszerveknek a státusa, jogai és lehetőségei. Ezek közül a legjelentősebb az a vita, amely a megyei pártszervek funkciójával és lehetőségével kapcsolatos, mint ahogy látszik az alapszabályban, egyelőre sok változat szerepel itt. Meg kell mondjam őszintén, hogy egyre kevesebb esélye látszik annak, és valószínűleg joggal, amely a régi struktúrának lényegében a fennmaradását irányozza elő. Tehát a szándékok egyre inkább a koordinatív jellegű megyei pártszervek létrehozása felé haladnak. Es az ehhez rendelt szervezeti megoldások egyelőre igen eltérőek. Egy következő kérdés az összeférhetetlenség kimondásának a kérdése. Ez látszik a mellékelten kiküldött reformköri anyagból

26 is, hogy ez ott külön szerepel. Hogy összeférhetetlen funkciók vannak, ez természetes, ezt az alapszabályban ki kell mondani. Például: pártatlan ellenőrző szerveknek nem lehetnek függetlenített tisztségviselőik a tagjai, vagy az apparátus tagjai [sic!]. Vagy nem véletlenül az or1609