A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

szággyűlési csoport tagjai nem lehetnek a döntőbizottság vagy egyeztetőbizottság tagjai, hiszen általában országos szinten az ő álláspontjukkal és magatartásukkal kapcsolatban szoktak felmerülni döntőbizottsági hatáskörbe tartozó ügyek. Az a fejta összeférhetetlenség azonban, amely az egypártrendszer logikáját követve pél­dául összeférhetetlennek minősíti a pártban viselt tisztséget és a törvényhozási kép­viseletet, vagy a párttisztséget és a végrehajtó hatalomban betöltött tisztséget, ez meggyőződésem, hogy a jövő szempontjából káros lenne. Azt hiszem, hogy a jelen szempontjából is. Hiszen indokolatlanul kizárná a párttisztségek viseléséből a párt­nak olyan vezetőit, akik egyébként a javaslattevők szándéka szerint is a párt vezeté­sében kellene, hogy megválasztást nyerjenek. A többpártrendszeri viszonyok kö­zött általában az ilyen szétválasztás nem működik, és nem ez a jellemző. És az a logika, hogy egyelőre még nem vagyunk a többpártrendszerben, ezért a visszaté­réssel szembeni garanciákat kell megteremteni. Ez csupán csak ott sántít, hogy ha ilyen visszatérés vagy visszakanyarodás van, akkor ez az egész alapszabály úgy, ahogy van, értelmét veszti. És végül az utolsó igen vitatott kérdés, ez a gazdálkodás és a tagdíjrendszer kér­dése. Mint látható, jelenleg erre csak egy lakonikus mondat van a tervezetben. Majd a határozathozatalnál, illetve a következő napirendnél szeretnék arra javasla­tot tenni, hogy ez a probléma a kongresszusig a pártvagyonnal és más gazdálkodási kérdésekkel összefüggésben hogyan oldható meg. Ezek a legvitatottabb kérdések. Számos részletkérdésben van természetesen esz­mecsere továbbra is, de ezek megoldhatók. A további munkát illetően az a javasla­tunk, hogy a Központi Bizottság vitáját, annak eredményeit az itt jelen lévő küldöttcsoport-vezetők ismertessék meg a küldöttcsoportokkal, hiszen ez az alapszabály-tervezet már a küldöttek kezében van, vagy egy-két napon belül ott lesz. És a küldöttcsoport-szóvivőkkel [sic!] még a kongresszus előtt — ha szüksé­ges — egy újabb változat készüljön, amely most már világosan sorolni tudja azt, hogy melyek azok a kérdések, amelyek ebben a viszonylag átfogó szövegben szava­zásra bocsátandók a kongresszuson, és a javasolt program szerint az első nap el­dönthetők. Köszönöm szépen. NYERS REZSŐ elvtárs: Köszönöm. Kérdése kinek van? Kérdése, úgy látom, nincs senkinek. Hozzászólás következik. Veres elvtárs. VERES JÓZSEF elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Én nagyon sajnálom, hogy Grósz elvtárs nem adott szóbeli kiegészítést az előterjesztéshez, mert az elő­terjesztés első része rendkívül markáns, teljes helyzetfeltáró; a második része az azonban kívánnivalót hagy maga után. Én ezzel a Kovács elvtárs által előadottakkal és Pozsgay elvtárs programnyilatkozatával kapcsolatban kívánnék néhány megjegy­zést tenni. Ami a Grósz elvtárs előterjesztését illeti, nekem az a véleményem, hogy most, amint az előző napirendi vitákból kiderült, élesebb és kihegyezettebb tűvel és fegy­verrel kell harcolni, mint eddig tettük. Itt elhangzott egy megjegyzés. Az egyik fel­szólaló mondta az előző napirendi pontnál — ott nem akartam felszóiami, de most itt ezt felhasználom [sic!] —, túl sokan vagyunk ahhoz, hogy el lehessen mondani az elgondolásokat, kevesebb ember kellene. Nagy ez a létszám. (Közbeszólás: nem ezt mondtam.) Nem ezt? Ez volt az értelme, én így fogtam fel. Az én véleményem szerint túl kevesen vagyunk, és ahhoz, hogy többen legyünk, az kellene, hogy megfogni a kezét ennek a nagy tömegnek, amely kezd itt-ott mu­1610

Next

/
Thumbnails
Contents