A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

választásokra. Én a február végi időpontot is későinek tartom. Azt gondolom, ha lehetséges, akkor decemberben vagy januárban meg kéne csinálni a választásokat ahhoz, hogy ne kerüljünk olyan helyzetbe, amely végül is a politikai és a gazdasági reformokat is veszélyezteti. Köszönöm szépen. NYERS REZSŐ elvtárs: Hollán elvtársnő kért szót. Kijelentkezik még? Kovács elvtárs, Maróthy elvtárs, Fejti elvtárs. Jó, rendben van. HOLLÁN ZSUZSA elvtársnő: Kedves Elvtársak! Nem a most vitatott fő kérdés­hez szeretnék hozzászólni, de a tömegeket befolyásoló morális hangulat szempont­jából szeretném fölvetni — én a magam részéről jogosnak tartom —; az ellenzék fölteszi az MSZMP-nek a kérdést, hogy a vagyonáról számoljon el, de vajon, azt szeretném megkérdezni, a mi küldöttségünk megkérdezi-e ugyanezt az ellenzék­től? Mert a nyugati országok tapasztalataiból teljesen egyértelműen tudni lehet, hogy ilyen méretű politikai kortes szervező munkához, a tömegkommunikációs eszközök ilyen méretű befolyásolásához, a rendkívül nagyszámú, nagyon drága na­pilap, hetilap stb.-nek az indításához és fenntartásához komoly összegekre van szükség. NYERS REZSŐ elvtárs: Kovács elvtárs következik. KOVÁCS LÁSZLÓ 7 elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Horváth István felszó­lalását nem biztos, hogy jól értettem, ezért inkább csak meditálni szeretnék azon, hogy az ellenzékkel való tárgyalást be kell-e fejezni, ezt értetted az alatt, hogy most minél előbb befejezni, lezárni úgy, ahogy van? Mert én nem vagyok biztos ebben. Azzal egyetértek, hogy mielőbb le kell zárni a tárgyalásokat, de semmiképpen úgy, hogy megszakítani, vagy felállni az asztaltól. Tehát csak azt, hogy ahol az érde­künk megkívánja, a tárgyalási folyamat ne legyen túl hosszú, erre majd a választá­sok időpontjával kapcsolatban vissza is szeretnék térni. A választások időpontjához szeretnék fölsorakoztatni néhány érvet; én a lehető legkésőbbi választás mellett vagyok. Tehát a júniusi időpont mellett. Ugyanis a mi­nél korábbi választás mellett csak akkor szólnak érvek, ha feltételezzük, hogy az MSZMP helyzete, pozíciói folyamatosan romlani fognak, mert akkor világos, hogy ha márciusban tartottuk volna meg a választást, akkor kaptunk volna X%-ot, és ahogy halad az idő, úgy egyre kevesebbet fogunk kapni és jövő júniusban szinte semmit. Na de ez nem lehet egy kiindulási pozíció, mert akkor is választások elé nézünk, akkor választások nélkül kell átadni a kormányzást. Feltételezem, hogy az MSZMP-re csak ez a jövő vár, hogy folyamatosan csökkenni fog a befolyása. Én inkább abban hiszek, hogy egy megújuló MSZMP sikeresen tud szerepelni a választásokon. Ha ebből indulok ki, akkor az első érvem a választás viszonylagos késői időpontja mellett az, hogy meggyőződésem szerint az MSZMP most van a mélyponton. Mégpedig azért, mert most már fölsorakoztatták a múlt összes hibá­ját, bűnét: a másik oldalon viszont a megújulás még nem hiteles. Tehát én ezért hiszem azt, hogy most vagyunk a mélyponton, és innen valószínűleg nem holnap, nem holnapután, de a kongresszus után egy megújult párt új névvel vagy nem új névvel — ezt nem tartom ebből a szempontból döntő kérdésnek — már egy fölfelé jövő szakaszba kezd majd kerülni. Én egyetértek Kótai elvtárssal, hogy — ehhez persze idő kell, nem egy-két hét kell — a kongresszus után megújult párt hitelessé tudja tenni a programját. Második érv, és itt az Ellenzéki Kerekasztallal folytatott tárgyalásokra szeretnék 1585

Next

/
Thumbnails
Contents