A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Ezzel lényegében két célt kívánt[ak] követni. Az egyik, a leglényegesebb ebből a szempontból, hogy az MSZMP-nek az országgyűlési választások előtt ne teremtsenek semmiféle esélyt arra, hogy az egyik közjogi méltóságot, a főhatalom egyik részét megszerezhesse az átmenet időszakában. Ezt ők a maguk módján úgy szokták kifejezni, a nyilvános propagandájukban is erre hivatkoznak, hogy az MSZMP ezzel kívánja átmenteni úgymond a hatalmát, és egy diktatórikus formát szeretne alkalmazni, amely kétségbe vonhatja a parlament hitelességét, vagy működőképességét akadályozhatja. Természetesen, aki ismeri a törvény tervezetét, az pontosan tudja, hogy erről szó sincs. Ezek tehát propagandafogások, amelyeknek elvtársaink egy része is be szokott dőlni. Mögötte az az igazi jakobinisztikus radikális szemlélet áll, amely a népfelség elvét csak addig hajlandó elismerni, amíg neki politikai céljait szolgálja, attól a pillanattól kezdve népboldogítóként kíván fellépni parlamenti keretek között, amikor már hatalomhoz vagy hatalomközeibe kerül. No de én ezt nem kívánom tovább kommentálni. A lényeg az, hogy itt elvi jelentőségű vita folyt, zajlik, és ebben a tekintetben nagyon nagy előrehaladásnak számít, hogy az alkotmánymódosítással, ebben a parlamentben végrehajtandó alkotmánymódosítás útján elfogadják a köztársasági elnöki intézményt, azzal az elvvel is, hogy tulajdonképpen egy konszolidációt megteremtő, stabilizáló szerep juthat neki az átmenet idején. Az ellenzék egy része, pontosítani akarok, vélekedik így, az a része, amelyik kezdettől fogva opponálta; ebben nem ért egyet a tárgyaló felek másik két oldalával továbbra sem. De elfogadta, mint intézményt. A függőben maradt kérdés, amit politikai tárgyalásokon, egyeztetéseken kell tovább tisztázni, a választás módja és időpontja. Majd erre külön is szeretnék utalni. Küldöttségünk ahhoz az intencióhoz tartja magát, hogy a választás módja csakis közvetlen népszavazásos mód lehet, és az országgyűlési választások előtt kell rá sort keríteni. Tartalékainkban ott van két kompromisszumos lehetőség, amellyel abban az esetben élhetünk, ha közel kerülünk [sic!], vagy közelinek látszik a megállapodás, ha az ellenzék belső megosztottsága ezt közelebb hozza. Az egyik: elfogadhatónak tartjuk azt, hogy az első alkalommal történjen népszavazás útján a köztársasági elnök megválasztása, és a továbbiakra pedig majd az új parlament rendelkezik a választás módjáról. A másik: ha előre hozott országgyűlési választások lennének esetleg az idén — de erről megint külön kell majd szólnom —, ez esetben együtt lebonyolítható lenne az országgyűlési választásokkal [sic!]. Mivel ennek az esélye csökkenőben van, miként javaslatomban ezt érzékeltetni tudom, így egy másik választási időpontra fogunk javaslatot tenni. Ez a kérdés a köztársasági elnöki intézménnyel kapcsolatban itt tart. Látni való és érzékelhető mindvégig, hogy az ellenzék, annak radikális szárnya össztüzet irányít erre az intézményre, különösen a választás módjára, mint az MSZMP esélyeit növelő formációra. A következő, az Alkotmánnyal szorosan összefüggő kérdés látszólag formális, de biztos, hogy érzelmi és politikai vitákat fog kavarni: ez a címer és a címerhasználat kérdése. Ebben a következőképpen jutottak a tárgyalásban részt vevők közös megegyezésre: kiveszik az alkotmánymódosítás köréből, hogy ez a törvényhozást most ne akadályozza az alkotmánymódosítás elvégzésében, és alkotmányos erejű, önálló törvénytervezet formájában tesznek a törvény-előkészítők javaslatot népszavazási 1578