A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

formában dönteni a címerről, a címer használatáról, és alternatívákat ajánlani a társadalomnak ebben a kérdésben. Csak a legfontosabb és politikai szempontból kardinális ügyeket említem. Természetesen, ha a tisztelt Központi Bizottságból kérdéseket tesznek fel, akkor tartozunk azokra válaszolni. Nos, az Alkotmánybíróság dolgában: az Alkotmánybíróság intézményét már év elején, az akkori alkotmánymódosítás tartalmazza.

4 Tehát itt nem új intézmény létrehozásáról van szó, hanem politikai alkuról, hogy mikor és kik töltsék be az alkotmánybíráskodáshoz szükséges helyeket. Itt egy kompromisszum van szintén kialakulóban. Az ellenzék és az Ellenzéki Kerekasztal hallani sem akar az Alkotmánybíróság mostani felállításáról; a mi véleményünk viszont az, hogy ez is a garanciális intézmények közé tartozik, ahhoz a komplexitáshoz, amely nélkül az átmenet biztonságos és békés formája nehezen képzelhető el. Ezért az eredetileg meghatározott 11 főről 15-re kellene emelni az alkotmánybírák számát, az elnököt is beleértve, és egy hármas felosztásban betölteni az alkotmánybírói helyeket. Az első szakaszban a jelenlegi parlament elnökét és négy tagot, tehát ötfőnyi Alkotmánybíróságot hoznak létre [sic!]. Ez már működőképes ahhoz, hogy az éppen napirenden lévő törvény-előkészítő és hatályos munkában [síd], s a hatályos jogszabályok érvényesítésében az alkotmányosság elvét érvényesítse. A választások utáni Országgyűlés töltené be a másik öt helyet, és egy kétéves halasztással vagy az újonnan választott Országgyűlés, vagy ha az működésképtelenné válik és újabb választást kell 92—93 táján kiírni, az töltené be, mint a konszolidáció befejezése [sic!]. Ezek azok a törvények, amelyek egyszersmind a soron levő Országgyűlés elé mehetnek, mégpedig a komplexitás és a globális előterjesztés elvét meg nem törve, ám a folyamatos országgyűlési munkát sem akadályozva, a szeptember végén összeülő Országgyűlés tárgyalhatná a büntetőjog és a büntető törvénykönyv és a büntetőeljárási jog módosításait, azoknak hatályosulása különben sem valósul meg előbb, mint ahogy a többi törvény majd belép. Tehát különösebb, úgynevezett biztonsági előnyhöz nem jut az ellenzék, ha az Országgyűlés most ezeket a törvényeket megtárgyalja. Azzal a feltételezéssel, hogy október közepén, a pártkongresszus után, akár ezen ülésszak folytatásaként kijelentve, akár új ülésszakra — ezt az Országgyűlés tudja eldönteni — összeül ismét az Országgyűlés, és dönt a párttörvényről, dönt a választási törvényről, az alkotmánymódosításról és az Alkotmánybíróságról. Ez esetben október közepére egy olyan komplex garanciákat tartalmazó közjogi csomag áll a politika rendelkezésére, amelyet a tárgyaló felek számára célul is tűztek ki, amikor az alapmegállapodást megkötötték, hogy tárgyalásos úton készítik elő a törvényhozást [sic!]. A függőben maradt vagy maradó kérdések dolgában mindenképpen konszenzusos formájú előkészítést és előterjesztést kellene tenni. A tárgyalások első szakaszának lezárásával, amely a héten esetleg megtörténhet, kétféle konszenzus lehetséges. Az egyik egy tartalmi konszenzus, ahol mindegyik tárgyaló fél egyetért, és kijelentette, hogy egyetértés van a felek között. A másik, hogy a függőben maradt kérdésekben a kormány véleménye és a vitatott kérdés másik interpretációja együtt kerül be a törvényjavaslatba. Ezt a két konszenzusos formát lehetne az előterjesztésben alkalmazni. Erre vonatkozóan a kormány már állást foglalt, hogy a párttörvénynél ezt alkalmazza a munkahelyek pártszervezeteinek dolgában, föltüntetve, hogy a kormány melyiket támogatja. 1579