A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

döttsége, amennyiben közölte, hogy vagyonának azon részét, amely 1978 után állami beruházási forrásokból jött létre, átadja a kormánynak, lemond annak kezelési jogáról, s a kormány részben ebből az új pártok, politikai szervezetek infrastruktúrájának kiépítéséhez hozzájárul, elsősorban székházak, hírközlési eszközök és más kommunikációs eszközök formájában, más részét pedig a kormány előtt álló egyéb feladatok — például oktatási vagy szociálpolitikai feladatok — ellátására fordítja. Ebben a kérdésben konszenzus jött létre. Megismétlem: a dolognak azon részében, amely a törvény megalkotására vonatkozik. A vita tovább folytatódik, és propagandaeszközként nyilvános támadások okaként állandóan jelen van a NEXT 2000

3 és hasonlók címén az ellenzék propagandafogásaiban [sic!]. De szeretném tájékoztatni a tisztelt Központi Bizottságot, hogy ez nem érinti a megállapodást, ez nem a tárgyalóasztalra tartozó kérdés, ám fájlaljuk, hogy ez így megy most már napok óta. A másik kérdésben, ami itt a Központi Bizottság előtt is szerepelt alternatív formák között, a munkahelyi pártszervezetek, termelőüzemek, intézmények munkahelyi pártszervezeteinek dolgában az MSZMP küldöttsége a Központi Bizottság határozatának szellemében képviselte álláspontunkat: ezt az álláspontot az Ellenzéki Kerekasztal nem fogadta el, a Harmadik Oldal pedig közölte, hogy érdektelenséget jelent be ebben az ügyben. így az ellenzék és az MSZMP között ebben a kérdésben nincs megállapodás. A megállapodásban mégis van némi előrehaladás [sic!]. Reméljük, ez precedens értékű lesz a tárgyalások szempontjából. Ugyanis bejelentettük, hogy ez esetben a kormány a törvényt megállapodás nélkül előterjeszti a két álláspont feltüntetésével, és a törvényhozó parlamentre bízza az ügy eldöntését. Ily módon lényegében a párttörvény is a parlament elé terjeszthető állapotban van, annak politikai előkészületei így alakultak. Az Alkotmány módosításáról és azzal kapcsolatos vitákról. Előrehaladást sikerült elérni azzal a merev, és hosszú időn át teljesen elutasító ellenzéki állásponttal szemben, amelyik kategorikusan kijelentette, hogy a társadalmi rendszerre való semmiféle utalás nem szerepelhet az Alkotmányban, sem annak rendelkező részében, sem pedig a preambulumában. Itt megállapodásra jutottunk. Az újságok, a sajtó közölte az ezzel kapcsolatos formulát, aminek a lényege az, hogy a rendelkező részben, a második paragrafusban rögzíti az Alkotmány a demokratikus szocializmus fogalmát. A köztársasági elnöki intézmény létrehozásában is megállapodás született. E megállapodás lényege, hogy az MSZMP tárgyaló küldöttsége elfogadta kiindulási alapnak, közjogi, történeti okokra is hivatkozva, a nemzeti kontinuitás elvét, és elfogadva az 1946-os első törvényt, annak korszerűsített változatát, amely lényegében megfelel az MSZMP Központi Bizottsága által korábban definiált azon törekvésnek, hogy ún. középerős, a konszolidáció létrehozásában és a stabilitás megőrzésében valóságos szerepet játszó köztársasági elnöki intézménye legyen az országnak. A korszerűsítés azt jelenti, hogy belekerült a hadsereg főparancsnokáról szóló rendelkezés, valamint az 1946 óta bekövetkezett társadalmi változások jogi, jogkövetkezményei is tükröződnek ebben a tervezetben. Itt is áttörés értékű ez a megállapodás, hiszen az ellenzéknek kezdettől fogva az volt a véleménye, hogy Magyarországot köztársaságként kell definiálni, ám ezt a meghatározást egy szabadon választott, új Országgyűlés végezheti el, erősen korlátozott hatalmú, lényegében reprezentatív funkciókra szorított köztársasági elnöke lehet ennek a rendszernek: csak mint parlamentáris demokrácia, s annak egyik intézményi kifejezője működhet a köztársasági elnöki intézmény. 1577