A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

nap került volna az asztalra. A szakszervezet, az ifjúsági mozgalom, a népfront és sok minden más is, úgy gondolom, ugyanazokat a válságokat éli át, amit átél az MSZMP teljesen érthető okokból. Éppen ezért nem tartom tisztességesnek azt, hogy ha mi az ifjúsági mozgalmat olyan módon értékeljük, ahogy itt ma néhányszor elhangzott, és ahogy találkoztam már vele néhányszor pártberkekben. A szakszervezetről annyit szeretnék elmondani, hogy a múltat ő sem felejtheti el, és ezt én is egy konkrét példával hadd említsem meg. Kovács elvtárs! Együtt éltük át, 1985-ben körülbelül, amikor óriási megkönnyebbülést váltott ki Egercsehiben, hogy a Mátraaljai Szénbányák Vállalat magához csatolja [sic!] úgy, hogy a gazdasági szakemberek akkor is tudták, hogy ez elsősorban politikai döntés, és abból a bányából nem lesz gazdaságos bánya. Én nem tudom, hogy a szakszervezet tudta-e, mondta-e azt, hogy ne áltassuk az embereket, ha egyszer ez nem megoldás. A népfrontról saját élményemet hadd mondjam. Rendkívül sok konfliktussal találkoztam a megyei pártértekezlet és a saját pértértekezletünk időszakában is, amikor mi úgy véltük, hogy a párttestületekben jó lenne, ha ezeknek a szervezeteknek a vezetői nem lennének tagok, ilyen módon is deklarálva, hogy önállóak és önállóan is dolgoznak. Nem kötelező rájuk olyan értelemben a testület döntése, hogy ők tagjai a testületnek, és ilyen módon mindenképpen kell, hogy alávessék magukat ezeknek a döntéseknek. Én akkor minden voltam, csak nagyságos asszony nem, most pedig nem sok idő telt el, a városi népfronttitkára bejelentette, hogy kilép a pártból, mert úgy érzi, így lesz hiteles népfront titkár. Ehhez én nem tudok egyebet mondani, mint azt, hogy ha valaki nem akar szembenézni a realitásokkal, akkor körülbelül ilyen döntésekre tud jutni. GRÓSZ KÁROLY elvtárs: Köszönöm szépen. Iványi elvtárs következik, utána Nyers Rezső elvtárs. [(Érthetetlen közbeszólások.)] [Hát még nem is dolgoztunk! Hatékonyságról beszélnek...] IVÁNYI PÁL elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Néhány, a vitában is felmerült kérdéssel szeretnék röviden foglalkozni. Rám is rám férne a szünet Grósz elvtárs, mint öreg bagósra. Kérem, a háromoldalú tárgyalásokkal kapcsolatban elhangzott beszámolót én korrektnek és tárgyszerűnek tartom. Összességében, azt hiszem, helyes az a megállapítás, hogy az MSZMP delegációja az elmúlt időszakban igen jelentős és nagy munkát végzett. Nem volt szó róla, csak érintőlegesen és más megfontolásból, hogy ennek a háromoldalú tárgyalássorozatnak van egy gazdasági leágazása is, amely a gazdasági válságelhárítás kérdéseivel foglalkozik, amely éppen azon filozófia alapján jött létre, hogy ne csak politikai kérdésekről, hanem egyébként a társadalmat érintő igen fontos gazdasági kérdésekről is párbeszédre és véleményalkotásra — ha úgy tetszik kényszerítsük — az Ellenzéki Kerekasztalt, és ebben a Harmadik Oldal, nem kétséges, hogy a tárgyalások előkészítő szakaszában jelentős segítő partnere volt az MSZMP delegációjának. A helyzet és az a fajta megállapítás, amely kritikaként is felfogható, megfelel a valóságos helyzetnek, vagyis annak, hogy a gazdasági albizottságokban folyó munka igen lassan és vontatottan halad, részben azért, mert később is kezdődtek el a tárgyalások, részben azért, mert maga az Ellenzéki Kerekasztal az albizottságok összeállításával, egyáltalán a tárgyaló delegációjának a megszervezésével messze nem volt a megállapodás aláírásakor olyan helyzetben, mint amely a politikai tárgyalásokat illetően jellemző volt. 1490