A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)
A harmadik, legdöntőbb érvet én abban látom, hogy nem különösebben érdekelt abban, hogy a gazdasági kérdésekben érdemi előrehaladás legyen, abból a megfontolásból, hogy a látszatát is el akarja annak kerülni, hogy a kialakult gazdasági helyzet megoldásában bármiféle felelősséget is vállaljon. Ezzel együtt egyetértek mindazokkal, akik azt szorgalmazták, hogy a gazdasági kerekasztal- vagy háromszögletű tárgyalásokat meg kell gyorsítani, feltehetően ebben szeptemberben talán némi változást remélhetünk. Ehhez szeretném bizonyos fokig kötni azzal kapcsolatos megjegyzésemet, amely a kérdések és viták kapcsán is az MSZMP, szakszervezet, kormány háromszöget, vagy a kétoldalú viszony további alakulását illeti. Szeretném a Központi Bizottságot tájékoztatni arról, hogy ezen a héten hétfőn az Elnökség, mármint az MSZMP Elnöksége és a SZOT vezető titkárai második alkalommal ültek le, hogy az MSZMP és a SZOT viszonyáról megbeszéléseket folytassanak. Anélkül, hogy hosszan és részletesen, akár az első, akár a második forduló tárgyalásáról én most a Központi Bizottságnak beszámolnék, annyit szeretnék azért elmondani, hogy ez a második megbeszélés igen nyílt, tárgyszerű volt, és mindazok a kérdések, amelyek kritikaként kölcsönösen megfogalmazhatók voltak, a tárgyaló felek részéről megfogalmazásra is kerültek. Ugyanakkor az is látszott — és úgy gondolom a tekintetben ez biztató —, hogy mind a két félben szándék és kinyilvánított készség van arra nézve, hogy a vitás kérdésekben mielőbb megállapodásra, megegyezésre akarnak jutni, és megpróbálják azokat az elvi alapokat megteremtem, amelyek egy hosszabb távú együttműködés elvi tételei lehetnek. Röviden négy dologban állapodott meg hétfőn a két tárgyaló fél, és gondolom tíz napon belül újból fog találkozni. Az egyik, hogy gazdasági kérdésekben szakértői szinten a kerekasztalon vagy a háromszögletű egyeztető tárgyalások mellett egy gyorsított ütemű eszmecserét és konzultációt kezdünk el, amelynek nyilván az a célja, hogy kölcsönösen megismerjük egymás véleményét a kialakult gazdasági helyzet értékeléséről és arról, hogy melyek azok a kérdések, amelyekben a jövőt illetően egyetértés alakulhat ki, és természetesen próbáljuk a vitatott kérdésekben az álláspontot közelíteni. A második kérdéscsokor, amelyben szintén megállapodás született, az az, hogy kölcsönösen a tárgyaló delegációk asztalára szakértői szinten megpróbálunk kialakítani egy olyan elvi anyagot, amely a partnerségi viszony hosszabb távú alaptételeinek a megfogalmazását tartalmazná, amely ebben az átmeneti időszakban egy korrekt, elvi alapon való együttműködést tenne lehetővé az MSZMP és a SZOT között, pontosan azokra a tételekre való tekintettel, amelyek itt néhány felszólalásban elhangzottak. A harmadik, hogy külön vizsgálnánk azt, hogy a választásokra való felkészülések során milyen együttműködés és konkrét együtt cselekvő egység jöhetne létre a SZOT és az MSZMP között. És természetesen vannak olyan típusú kérdések, amelyeket közvetlen kormány—SZOT megbeszéléseken lehet elrendezni, erre nézve is született megállapodás. Azért tartottam ezt szükségesnek elmondani, mert a vitában jó néhányan okkal, joggal kifogásolták, hogy nem látják a vitán túl azt, hogy van-e egyáltalán elszántság és gondolkodás az irányban, hogy mégiscsak egy korrekt együttműködés az MSZMP, a szakszervezet, és úgy gondolom a SZOT és a kormány között kialakuljon. Én úgy látom, hogy van, és erre az eltökéltséget is látom, ez fontos, és remé1491