A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

nének majd el szavazni, és felszólalásaikban úgy támogatnák [sic!], hogy felismernék a kompromisszumok szükségességét, vagy az önmegadásukat is. Tegnap az Ellenzéki Kerekasztal résztvevői két-két fővel találkoztak, ők hívták meg, és helyes, hogy nem forszíroztuk, hanem ők hívták meg az Országgyűlés különböző bizottságainak az elnökeit. Hallatlanul urak voltunk mindnyájan nagy egyetértésben, tisztelettel egymás iránt, és kemények olyan dolgokban, mint például a visszahívás, hogy etikátlannak tartjuk, hogy egyik oldalon elvárják majd, hogy az MSZMP érvényesíteni tudja a megállapodást az Országgyűlés ülésszakán, és ugyanakkor személy szerint egymás után kikezdik az egyes képviselőket. Akkor azt mondták, hogy nekik nincs olyan centralizmusuk — nem tudják, hogy nekünk sincs olyan —, mint az MSZMP-nek, tehát helyileg [sic!]. Akkor visszafordították helyesen a képviselők a kérdést, hogy mi a biztosíték a megállapodás esetén, hogy ők betartatják, ezért most elnézést, nem emlékszem hirtelen, hogy ki vetette fel azt, hogy biztosítékokat kell kérni, nehogy egy év múlva, vagy másfél év múlva felborítsák ezeket a megállapodásokat, netalántán arra hivatkozva, hogy alulról jövő kezdeményezés őket is elsöpri, ha a megállapodások.. .[érthetetlen a következő szöveg]. Azzal fejezném be, hogy én nem javaslom, hogy Kárpáti elvtárs véleményét elfogadjuk, hogy hozzuk 25-éről előre a programot, ezzel mi már nem segítünk a vitán, ha mi korábban tárgyaljuk, de 25-e körül jobban ismerjük majd a tagság általános véleményét és hangulatát. Én megértem Nagy Imre elvtársat, szakítsunk mindennel, a nevet is dobjuk el, vannak szociológiai felmérések, amelyek szerint például egy névváltoztatás nulláról való indulást jelent, és így tovább, de a tagság nem biztos, hogy le akarja vetni teljesen a ruhát, a szennyest el akarja dobni, van, amit mosni szeretne, van, amit megőrizni. Ahhoz, hogy mindezen végigmenjünk, ismerjünk, szerintem a szeptember 25-e jobb dátum, mint bármelyik megelőző. De ha elfogadnánk azt a javaslatát, hogy azért kapjunk egy alapos gazdasági tájékoztatót, elemzést, kilátásokról és lehetőségekről, azt tényleg meg lehetne korábban is tenni, mint szeptember 25-e. Köszönöm. GRÓSZ KÁROLY elvtárs: Köszönöm szépen. Rajki elvtársnő, utána Iványi Pál elvtárs. RAJKI SÁNDORNÉ elvtársnő: [Kedves Elvtársak!] Azon gondolkodtam néhány, akár indulatosnak is mondható hozzászólás közben, hogy vajon mi, a Központi Bizottság, ha most nem augusztus 20-a után egy ceglédi beszéd után vagyunk, és nem egy olyan esemény után, amely úgy tűnik néhány helyen robbant, mint a bomba, hogy a munkahelyekről vonuljanak ki a párszervezetek, akkor is ilyen módon vitattuk volna-e azt, hogy mit csináljon a mi tárgyaló delegációnk ennél a háromszögletű asztalnál? Néhányszor kaptunk már tájékoztatást a munkáról, nem volt hozzá különösebb véleményünk, igaz hogy fél hét felé szoktuk napirendre tűzni ezeket a témákat, de nem hiszem, hogy csak ettől volt. Én azt hiszem, hogy a Központi Bizottság most már több mint egy esztendő után helyesebben tenné, ha esetenként személy szerinti felelősségét is keresné, nemcsak kifejezetten néhány vezetőjéét. Mi most itt azt tűztük napirendre, hogy megismerkedünk a tárgyaló delegáció munkájával, a kongresszusra való felkészülés kapcsán azzal is, hogy milyen állapotban vagyunk, esetleg milyen kimenetele lehet ennek a kongresszusnak. Ezt 14g7