A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

lene dolgozni. Nekünk kellene a legjobb szakszervezeti dolgozóknak és munkásoknak lenni. Szakítva avval a régi hagyománnyal, hogy az másodosztályú munka volt, ha a szakszervezetbe küldték [sic!] dolgozni. A másik, ami miatt ez a vita még jobban izgat, mint ez, az, hogy nem szeretném, ha a szerkezetváltás végre elindulna, és az egyik oldalon állna a kormány, és a másik oldalon a szakszervezet, mert abból megint nem lesz szerkezetváltás. Viszont sorozatos szociális konfliktusok lesznek, s akkor megint eldönthetjük, hogy szerkezetváltó párttagok vagyunk, vagy szociális érdekeltségű párttagok vagyunk. A harmadik, mi lesz a szakszervezet joga, lehetősége, jelöltet indítson vagy nem, önálló lesz a szakszervezet és független, de én nagyon sajnálom, vagy sajnálnám, ha az MSZMP ellen állítana jelöltet, vagy az MSZMP-j elöltek ellen állítana jelölteket. Akkor megosztás, mintha már egyszerre következő kongresszusról többpárti formában jönnénk ki [sic!]. Ez akkor megosztottságot jelentene. Le akartam mondani arról, amit most fogok mondani, de mégsem teszem, azért mert Németh elvtárs azt mondta, hogy minden szaváért vállalja a felelősséget, és engem ez azért nem elégít ki, mert ez a minimum, hogy ennyi elismeréssel én is tartozom neki, hogy amit mond, azért gondolom, hogy vállalja a felelősséget. Tehát ez önmagában nem válasz, ezt el kell hogy várja tőlünk, hogy ezt tudjuk. Két mondatot idéznék abból a beszédből, mert ez már más dolog a felelősségvállalás szempontjából. ,,Szent István műve példát nyújt arra, hogy a haladás szolgálatában könyörtelenül le kell számolni a maradiság táborával. Példát nyújt arra, hogy a magyar nép válságos helyzetéből csak akkor emelkedhetik fel, ha engedmények nélkül kizárja életéből azokat, akik válságba döntötték." Én ezt a két mondatot így egyáltalán nem tudom vállalni, és hibásnak tartom. Elsőnek azért tartom hibásnak, mert Szent István hitet változtatott, a pogányságból a kereszténységbe, mi pedig modellváltásról és nem szocialista hit váltásról beszélünk. A másik, hogy ha kizárja az életéből, akkor politikai kulákságot kell létrehozni, és ki kell jelölni a helyet, ahová ki kell zárni őket, hogyha nem börtönbüntetésre [sic!]. Ezért akartam mondani az egész beszéddel összefüggésben, hogy Németh Miklós elvtársra nem úgy tekintenek, mint egy KB-tagra, hanem mint az Elnökség tagjára, miniszterelnökre, tehát neki minden mondatával építkeznie kell, és engem ez a szándék vezetett, amikor ezeket szóvá tettem, most különösen fontos ez a kongresszus előkészítése időszakában. Végül a tárgyalásokkal kapcsolatban azt mondanám, én belső tapasztalatok alapján úgy ítélem meg, hogy jól forgatja a tárgyalások ügyét az MSZMP küldöttsége. Ilyen gikszer [sic!] előfordulhat, lehet, hogy tényszerűen fordult elő, lehet, hogy a sajtó túlozta el. Nekünk arra kell vigyázni, hogy ebből a mi sorainkban ne következzen elvi kérdés, hanem tudjunk olyan helyzetet teremtem, hogy ügyünket megvédjük, és a delegációnak hitele legyen a tárgyalásokon. A másik, amire felhívnám a figyelmet, nagyobb gondossággal kell kezelnünk a képviselőket, Tétényi elvtárs kérdezte, hogy hogy zajlott le az a nap a képviselőkkel. A képviselők nem örülnek annak, hogy a jövő gyereke a hátukon készül, és nekik csak a szégyen marad majd, ezért jobban be kell vonni [sic!] az előkészületekbe, hogy ne az Országgyűlés ülésén robbantsanak, hogy megállapodás lesz, és esetleg a mi hibánkból, problémánkból vagy bajunkból jelentősen ellene szavaznak. Jó lenne, ha ebből a szempontból a tárgyalások és az Országgyűlés MSZMP tagjai összhangban lennének, és viszonylagos lelkiismereti magabiztossággal men1486