A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

a párt minél nagyobb létszámban legyen reformpárt, reformszellemű párt, és hozzátenném, hogy marxista szellemű párt is. Ezzel kapcsolatban röviden a szervezkedés helyéről a következőket mondanám. Nem ma merült fel, nem Pozsgay elvtárs álláspontjával merült fel, hol legyen a szervezkedés, tavaly november óta állandóan napirenden van. És pontosan tudjuk, hogy egy tendenciának vagyunk a részesei. Ez a tendencia pedig az, hogy abból a lenini elvből kiindulva, és attól eltérve, hogy ott kell szervezkedni, ahol dolgoznak az emberek, ott kell szervezkedni, ahol a munka szervezetében a legszervezettebb az erő, át kell térni arra az elvre, hogy elsősorban ott kell szervezkednünk, ahol választanak, szavaznak az emberek, mert a parlamenti demokrácia teljes bevezetése azt a pártot preferálja még, elsősorban ezt tudja megtenni [sic!]. De én azt mondanám, hogy a probléma ott volt, hogy a Központi Bizottság végül is nem döntött, csak vitatta, és ugyanakkor a sajtó útján ilyen ütemtervet kaptunk, és ez megzavarta a Központi Bizottságot. Véleményem szerint elsősorban azt kellene kimondani, hogy a termelési folyamatba és szervezetbe nem szólhat bele semmilyen politikai szervezet. Ez a lényeg. Utána azért mindenütt az állampolgárok joga — kivéve azt a szűk kisebbséget, amit Alkotmányba^ külön törvényben eltiltunk a politikai állásfoglalástól — a szervezkedés módja. Es ebben az esetben én úgy gondolom, hogy munkahelyen is lehet valamiféle összekötő szervezete a párttagoknak, amely az üzemen vagy munkahelyen belül valamiféle politizálást irányít, elősegít, támogat. Választási harc az üzemekben is fog folyni, vagy a munkahelyeken is, nemcsak a területen. Területen konkrét személyekre lehet mozgósítani, és konkrét személyek mellett lehet kiállni. Azt azért mondjuk meg magunknak, hogy politizálástól eltiltani az embereket nem lehet, mint ahogy rákényszeríteni sem. Volt idő, amikor szerettük volna, hogy politizáljanak, most pedig nyugodtabbak lennénk, ha egy kicsit kevesebbet politizálnának. Eltiltani attól sem lehet, hogy hétfőn megtárgyalják a futballeredményeket, nevetséges akkor föltételezni, hogy a párttagok nem párttagok az üzemben, a munkahelyen, mikor politizálás folyik, és ott, ahol az alapszervezet tagja lesz [sic!]. Én megértem Nagy Imre elvtársat, hogy fiatalos lendülettel ki lehet vonulni a KISZ-ből a DEMISZ-be,

81 de ezt megcsinálni azzal a gárdával, százezrekkel, akik azon nőttek föl, hogy a fejükbe vertük a marxista szellemű szervezkedést, hogy egyik napról a másikra kivonuljanak, azért annyi tiszteletet adjunk meg ennek a gárdának, mint eddig elvártunk tőlük támogatásban. És segítsük ahhoz, hogy át tudjon menni a fő politikai területre, meghagyva azt a bázist, ahol él, dolgozik és jár a szája, követel, vagy állást foglal. A másik téma, én nagyon sajnálom a kormány és a szakszervezet vitájának ezt a szintjét, amire eddig eljutottunk. Nem elégít ki sem Németh Miklós elvtárs válasza, sem Nagy Sándor elvtársé teljesen, és nem is arra gondolok, hogy itt kellene tisztázni ezt a vitát, de a következőt szeretném hozzátenni: azért veszélyes most ez a vita, mert ha az üzemi szervezkedésről lemondunk, mint alapszervezetekről, pártbizottságokról, akkor minden párttag belső kötelessége lenne, hogy a szakszervezetben dolgozzon. Márpedig, ha a kormány az MSZMP kormánya, mint ahogy Nyers elvtárs mondta, akkor ez a vita a mi vitánk, akkor is, ha a fejünk fölött folyik, ránk száll vissza. Állást kell foglalni, kormánypárti kommunista vagyok, vagy szakszervezeti párté [sic!]. Márpedig én mind a kettőé szeretnék lenni, nem lemondva a szakszervezetről, munkahelyeken elsősorban a szakszervezetekben kel1485