A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

ez a négyes fogat — nem túl sok négy ember — majd csak egyetértenek egymással, de azért annyira nem értenek egyet egymással. A 21-et már működtetik,

60 és a KB-t is összehívják, és örömmel olvasom, hogy háromszor még összeülünk a kongresszusig, és ha ott nem veszekedés lesz, hanem tényleg összekovácsolódunk jobban, akkor sok örömünk lesz benne. Én a részletekbe nem megyek bele a három törvény- vagy négy törvénytervezettel kapcsolatban, mert énszerintem az a kormány dolga, hogy kikövetelje, és az, hogy úgy vigyék oda, ahogy oda kell vinni, hogy a parlament elé be lehessen terjeszteni. Egyetlen ilyen kényes kérdés ez a munkahely. Azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy kár volt ezt egyáltalán szóba hozni, mert alapvetően helyes dolog az, hogy nem kivonulni a munkahelyekről, hanem a területi munka előtérbe kerül, a választásokra fölkészülve. Ez az egyetlen mondat elegendő lett volna, nem csinálnak a párttagságban zavart, s a továbbiakban a törvénybe akármilyen fogalmazásban belekerül, akkor tegyük függővé attól, hogy a párttagság meg az üzemi vezetők mit várnak az adott munkahelyen, ne tiltsuk meg, hogy legyen, majd ráértünk, ha az ellenzék olyan nagy lesz, és tud pártokat szervezni, majd módosítást bevinni, mint legnagyobb ellenzéki párt, vagy nem tudom micsoda. Amit Pozsgay elvtárs mond, az a szocializmus, én azt mondom, hogy igaza van neki, el tudom fogadni, az az egy bekezdés legyen és az összes, hogy hogy [sic!] néz ki a demokratikus szocializmus, az Alkotmányban mind elmaradhat. Attól ez sem demokratikus, sem szocializmus nem lesz, ha az Alkotmány tele lesz vele. Abból az egy mondatból, egy szóból legalább ne engedjen a Pozsgay elvtárs, mások sem, ha még egyszer még tovább tárgyalunk. A többivel egyetértek, a köztársaság elnöki intézmény [sic!] stb. stb., létre kell hozni, és ha meg akarják szüntetni a tárgyalást, akkor verjük az egész ország előtt a képükbe, hogy ők szakították meg, mi csak az országot vezetni akarjuk. Tarthatatlan állapot, most a bíróságok teljesen hidegre vannak téve. Pl: a múlt évben hoznak határozatot, a mai közvélemény szerint nem három év jár, csak egy év, vagy a mai fölfogás szerint azért nem is jár semmi, mivel leült már 8 hónapot, akkor 8 hónapot adunk neki [sic!]. így még a bíróság sem tud dolgozni. GRÓSZ KÁROLY elvtárs: Köszönöm. Gábor elvtársé a szó, utána Boros [László] elvtárs következik. GÁBOR ANDRÁS elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Ritkán szóltam, de ehhez a kérdéshez kénytelen vagyok szólni, mert azt hiszem sok a félreértés egy-egy kérdésben. Mielőtt véleményt alkotnék, szeretném az egyetértésemet is elmondani, az előterjesztett anyagok nagy részével az elmondottaimon kívül egyetértek és támogatom. Az első kérdés, ami nálam nagyon lényeges helyet foglal el, a munkahely, a párt munkahelyi szervezete, a pártmunkának a területe. Én azt hiszem, hogy a felszólalásokban is nagyon sokszor keveredik a párszervezet fizikai, irodai, a párttitkár és annak kiszolgáló részének a holléte és a politika. A politikától nem kell megválni az üzemekben. Olyan nincs, és egyetértek Katona elvtárssal, hogy nemcsak szünetekben politizálnak az emberek, hanem egymás mellett, ha egymás mellett dolgoznak a gépen, szerelőszalagon, szólnak egymáshoz [sic!]. Azt a kérdést fel kell vetni, hogy mi valamikor itt, ezen a helyen — s a kormány ezt éli —, elhatároztuk azt — és ha megnézem a párt nyilatkozatát, annak tervezetét, a négyes, hármas pont az első fordulóponti részben, sőt az ötös is szól róla — 1457