A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

egy más gazdaságot akarunk építeni. Azt mondtuk, hogy egy piacgazdaságot kell Magyarországon létrehozni ahhoz, hogy struktúraváltás legyen, hogy a politikának tere legyen, ne elszegényedés legyen. Németh elvtárs úgy fogalmazott, lehet, hogy vissza kell menni a történelemben és újra ott fog kezdődni, ahol a lengyeleknél most már lassan a hetedik, nyolcadik évet élik, tehát ez még hátra van számunkra.

61 {Mi megfogalmaztuk azt, hogy a piacépítésnek két alapvető pillére van. Az egyik a politikai intézményrendszer, a másik pedig a vegyes tulajdon. Ez a kettő — mind a kettő — ellentmond annak, hogy szervezetileg, irodában, a vállalat által fizetett párttikárokkal, annak titkárnőjével [sic!], bármelyik párt: az MSZMP vagy majd annak jogutódja, vagy bármelyik, aki lesz, hogy ott legyen a vállalaton belül. S ezt amikor itt önök tárgyalják, akkor nem veszik azt figyelembe, hogy ez nemcsak a kerekasztal-beszélgetésnél probléma, mert nem adunk utalást annak, hogy mit csináljon a párttitkár, mit csináljon a pártszervezet a vállalatnál. Tehát evvel mindenképpen foglalkozni kell. Mert ebből vannak a félreértések. Ugyanis vannak olyan pártszervezetek, akik hát kivívott jogukon az első emeleten akarnak helyet elfoglalni, van három-négy alkalmazottjuk, esetenként mondjuk kilenc. Na de egy vegyes tulajdonú vállalat ezt nem tudja elviselni. Azt sem tudja elviselni, hogy ott legyen, nemcsak a beleszólás, mert arról sem tudnak leszokni. Ma esetleg nem írásban kell beszámolni mondjuk egy gazdasági félévről, hanem szóban. Tehát mindenképpen ezzel a kérdéssel foglalkozni kell, és ezen a mai fórumon ebben valamilyen álláspontot szerintem képviselni kell. S én avval egyetértek a Pozsgay elvtárssal, hogy adni kell egy olyan valamilyen utalást a tárgyaló partnereknek, a párt megbízottjainak, hogy ebben legyen álláspontjuk. Én azt is elfogadom, hogy ezt nagyon durván és nagyon gyorsan nem kell megtenni. De meg kell tudni fogalmazni ennek a módszerét, mechanizmusát. Annak érdekében, hogy tényleg itt ne legyenek olyan, olyan anomáliák, amik itt történnek és, és éljük ezt [sic!]. Akkor, amikor idegen tőkét hozunk ide, felvetik ezt a kérdést. A másik kérdés az Alkotmány. Én teljes mértékig azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy az Alkotmány igenis ne feledkezzen meg arról, hogy milyen negyven évet éltünk, és milyen társadalmat építünk. Tehát a demokratikus szocializmus, a munka, az maradjon az Alkotmánynak a tartalmi része.} A másik kérdés, amiről itt szó volt — és én másként fogalmaznék — egy mondat, a Pozsgay elvtárs adta a számba, a hatalom. Átmenti a párt a hatalmát. Én szeretném feltenni azt a kérdést, hogy miért negatív ez. Az egyik meg akarja tartani a hatalmát — ki kell mondani, és ezt nem kell szégyellni, amikor tárgyalnak —, a másik pedig hatalmat akar szerezni. Ha mi bedugjuk a fejünket, és mi ettől hezitálunk, félünk, félünk, hogy megrónak érte, akkor jót fogunk tenni magunknak? Akkor tényleg mindenkinek kérdés, hogy mi lesz a párttal. Engem ugyanúgy izgat, gondot okoz, ami az újságban vagy a tv-ben van, azt mondom, hogy ez van, ezzel élni kell, és vissza kell utasítani, ezt nem kell elfogadni, mert igenis a negyven évünket nem kell szégyellni, de az is igaz, hogy el lehet jutni egy olyan opportunista magatartásra, amely nagyon sokszor megnyilvánul, oda, hogy listát fognak csinálni arról, hogy ki mit csinált, mikor és ki a bűnös. Mert tényleg ez egy tévhit elvtársak, nézzük végig a történelmünket, gondoljuk végig ennek a magyar népnek a történelmét, a környékünkön lévő sok népnek az elmúlt ötven éves vagy száz éves történetében sokkal több erkölcsiség van, mint a mienkben. Ez a párt ölte egymást a két világháború között, utolsó csatlósa volt a fasizmusnak, ölte utána nem a párt, a nép, de benne volt sok minden [sic!]. Elvtár1458