A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

szítő munkálatokhoz, tulajdonképpen Kovács Jenő elvtárs más módon már erről szólt. Azt javaslom, hogy fontoljuk meg a mostani előkészítő munkában — bár a programnyilatkozat-tervezet vitájának tapasztalatai idejönnek —, valószínű jelentősen megkönnyítené a kongresszus állásfoglalását és fogadtatását, ha menet közben néhány kiegészítő kongresszusi állásfoglalást, a legégetőbb, aktuális társadalmi, elsőrangú fontos politikai kérdésben előkészítenénk egy-másfél oldal terjedelemben [sic!], amelyeket nem lehet a programnyilatkozatba betenni, de meg lehet felelni annak a politikai igénynek, hogy az MSZMP legmagasabb fóruma ezekkel a kérdésekkel foglalkozott. Nem akarok most rögtönözni, de nagyon könnyen össze lehet állítani azt a katalógust, amelyik 6—8—10—12 pontban, egymásfél oldalas terjedelemben ilyen kongresszusi állásfoglalásokat előkészítene. Ezt azért is fontosnak tartanám, mert a kongresszus mindenképpen a választási kampánynak is már fontos eseménye lesz, ha nem annak szánjuk, akkor is, és ez egyúttal kedvezőbb befolyást gyakorolhatna a párttagságra és az állampolgárok velünk még rokonszenvező részére is. Köszönöm szépen a figyelmet. GRÓSZ KAROLY elvtárs: Köszönöm Andics elvtárs. Fock elvtárs, utána Gábor elvtárs következik. FOCK JENŐ elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Azt hiszem, hogy gyakorolnunk kellene most már a kongresszusra való felkészülés jegyében, hogy röviden foglaljuk össze a mondanivalónkat. Én megpróbálom rövidre fogni azt, amit. Azzal kezdeném, hogy én is olvastam a Népszabadság 4. oldalát

58 és nagyon dühös lettem, amikor olvastam, hogy egységet alakítanak, és a durva szavak rendszerváltozáson túl [sic!], hatalmat gyakorló, birtokló, bitorló párttal szemben egységesen kell fellépni — mondják velünk szemben, vagy a Magyarországot tönkretevő és lezüllesztő kommunista hatalmat az ellenzék közös fellépéssel kell hogy megbuktassa. Én elolvastam, és nem azon hőbörgök, hogy ilyet mondanak, mert ennél vadabbakat is mondanak — a tárgyalóasztalnál igyekeznek intelligensen viselkedni, ahogy mi is intelligensen igyekszünk viselkedni velük szemben, és ugyanazok az emberek vagy a barátaik, a megbízottaik más helyeken ugyanilyen durva hangot használnak, amit a tárgyalóasztalnál nem használnak —, az egészet azért emlegetem csak, hogy ők az ellenzékiek, az ellenfeleink, részben ellenségeink nem tesznek különbséget, ők a kommunistákról beszélnek, és ne felejtsük el, hogy 1956-ban — amit hol erre, hol arra leegyszerűsítünk —, akkor is a vége felé már nem tettek különbséget, csak a kommunisták [sic!]. Az elején [a tisztességes, rendes tízezrek, mikor az utcára vonultak,] még csak a Rákosi bűneivel, gonosztetteivel szemben vonultak — igazuk volt — az utcára. Később már semmiféle Rákosi meg ez nem volt, ott már csak a kommunisták voltak, akiket föl kell akasztani. Ne ugorjunk be, hogy néha ájtatos szavakat ejtenek, hogy ők azért a Pozsgay Imrével egyetértenek, ővele talán tudnának, ha ő alakítana pártot, de a kommunistákkal — ebben a Pozsgay is benne van — koalícióra nem lépnek, egyik sem: MDF sem stb. Elhatárolják magukat a kommunistáktól, akik az országot tönkretették. Tehát mi ne tegyünk legalább akkor magunk között különbséget, csatlakozva, amit Katona Imre nagyon szenvedélyesen elmondott, pluralizmust hirdetünk az országban, népben, pluralizmust mondunk pártban is, és még sincs türelmünk egymással szemben. A beszámolókkal én egyetértettem, a válaszok jó részével nem értettem egyet. Pl. Németh Miklós mint kormányfő ki kellene hogy követelje, hogy nem lehet kormányozni úgy, hogy nem legitim a parlament, nem legitim a kor1455