A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

A párttörvény körül kialakult vitából két mozzanatot szeretnék csupán megemlíteni, s egyikben, amely a közvéleményben is nagy vihart kavart, állásfoglalást kérni a Központi Bizottságtól. Az egyik a pártvagyon kérdése, amelyről elvileg a törvény rendelkezései szerint az MSZMP küldöttségének is az az álláspontja — s ezt politikai vitában tisztáztuk —, [most az az álláspontja] hogy minden párt tartozik vagyoni állapotáról hiteles tájékoztatást adni a pártként való bejegyzésnél. A többi valójában nem a törvényhozással és törvényalkotással összefüggő kérdés, hanem politikai vita, amelyet elég jól exponált az ellenzék, hiszen az elmúlt napokban ez volt az egyik fő témája a nyilvánosság előtti szereplésének.

32 Ez pedig az, hogy kinek tartozik elszámolni az MSZMP eddigi vagyonával és jövedelmével, milyen forrásokból szerezte azokat, és milyen célokra kívánja fordítani. Ebben a tekintetben a küldöttség álláspontja az — s nem lehet rajta változtatni —, hogy semmiképpen nem a háromoldalú tárgyalásnak tartozik elszámolni erről, és nem tartozik a tárgyalások és a megállapodások körébe. Ugyanakkor néhány, a működéshez szükséges elvet elismer az MSZMP küldöttsége. Az egyik: azt a nehezen keresztülvihető szándékot — de elvileg mi ebből nem léphetünk ki, mert ellenünk fordíthatják ezt is —, hogy a többpártrendszer a népnek és az adófizető polgároknak ne kerüljön többe, mint az egypártrendszer. A másik nem elvi természetű, működésbeli kérdés, hogy ti. az új pártoknak, politikai szervezeteknek — amennyiben de facto már léteznek, és a törvény elismeri létüket — működésükhöz, a politikai küzdelemben való esélyük megteremtéséhez bizonyos infrastrukturális ellátásra van szükségük: székházakra, kommunikációs eszközökre, sajtóra, nemzetközi kapcsolatokra stb., nem kívánom felsorolni. Ebben a kérdésben is az a véleményünk, az az álláspontunk, hogy mi nem adunk a párt vagyonából és bevételeiből, jövedelmeiből az ellenzéknek vagy a többi pártnak, de egy meghatározott kontingens erejéig az MSZMP a további működéséhez szükségesnek nem ítélt vagyonrészéből — főleg az 1978 óta állami támogatásból készült beruházások felajánlásával — a kormánynak átengedi vagyona egy részét, vagyonkezelői joga egy részét azzal a céllal, hogy egyebek között ebből segítse kielégíteni a többi párt infrastruktúrájához szükséges követelményeket, de nemcsak erre a célra használhatja fel a kormány ezeket az eszközöket. Vita folyik a normákról, küldöttségünk véleménye szerint az így juttatott eszközöket nem lehet normatív formában a jelenlegi politikai helyzetben átadni csak előlegként ezeknek a pártoknak majd, például a választások után, a mandátumarányos vagy egyéb szempontú, vagy szavazatarányos elosztásban az állami szubvenciók felett egyébként is rendelkezni kell. A másik, mint jeleztem, az a kérdés, hogy hol működhetnek pártszervezetek. Kiindulva abból, itt a Központi Bizottságban is szorgalmazott alapelvből, hogy az MSZMP tagjainak politikai aktivitását, a választásokon való részvétel előnyösebb lehetőségeit akkor tudjuk megteremteni, ha a pártszervezetek és a párt tagjai aktivitásukat a lakóhelyükön fejtik ki. Abból a körülményből kiindulva hogy a törvény a hasonlóan működő alkotmányok szelleméből kiindulva [sic!] a foglalkozások bizonyos körében korlátozza az egyesülési szabadságot, így a bírák és az Alkotmánybíróság tagjai nem lehetnek semmiféle pártnak tagjai. Politikai vita volt arról, hogy a fegyveres erők és testületek esetében mi legyen a követendő álláspont. Az ellenzék követelése az volt, hogy e szervezetekben sem lehessen senki semmiféle pártnak tagja. Az MSZMP küldöttsége ezt az álláspontot nem fogadta el, arra a következtetésre és arra az álláspontra jutott, hogy a fegyveres erők és testületek tagjai, 1428