A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

fél, amely több társadalmi szervezet képviseletét jelenti, maga is önálló, bizonyos kérdésekben az MSZMP-től független álláspontok kialakulására és kialakítására törekszik, ezzel is demonstrálva a társadalom és saját tagsága előtt szervezete hitelességét, autentikusságát. Ezzel az azóta bekövetkezett politikai helyzettel reálisan számolnia kell a tárgyalóasztalnál ülő MSZMP-delegációjának [sic!], s ebben a tekintetben az első konfliktus éppen ezen a héten vált nyílttá, és a közvélemény számára is bizonyos értelemben megrázóvá, amennyiben a Szakszervezetek Országos Tanácsának képviselete a SZOT Elnökségének határozatára kivonult a tárgyalásokról, és felfüggesztette részvételét a tárgyalásokban, végső döntését a SZOT jövő heti ülésétől függővé téve.

28 A vita egy kodifikációs, de politikai természetű kérdésen alakult ki, majd a választási törvényről szólva ezt még külön megemlítem, de a kivonulás oka nem ez a vita volt, hanem az Ellenzéki Kerekasztalnak tulajdonított magatartás a SZOT képviselői részéről, nem megalapozatlanul, hogy tudniillik az Ellenzéki Kerekasztal az alapmegállapodástól eltérően lényegében kétségbe vonta a Harmadik Oldal kompetenciáját a döntésekben való részvételnél, hivatkozva arra, hogy ha az Ellenzéki Kerekasztal és az MSZMP megegyeznek, akkor a Harmadik Oldalnak az a kötelessége, hogy ne akadályozza a tárgyalásokban való előrehaladást. Ebben némi csúsztatás van, mert mind a három félnek az a kötelessége, az alapmegállapodás szerint, hogy ne akadályozza a megállapodást, másrészt az MSZMP, amikor e háromoldalú tárgyalások rendjét elfogadta, egy pillanatig sem vonta kétségbe a Harmadik Oldal azonos értékű egyenjogú részvételét a tárgyalásokon. Ebből kiindulva azt kérjük — és gondolom az Ellenzéki Kerekasztal is be fogja látni, hogy itt változtatni kell álláspontján —, mi azt kérjük, a SZOT járuljon hozzá, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsának küldöttsége újra bekapcsolódjon a háromoldalú tárgyalásokba, és mi sajnáljuk, hogy hiányoznak ezekről a tárgyalásokról. A tárgyalások menetét egyébként két dokumentum határozta meg a három fél számára. E dokumentumok tartalma egybeesik a Központi Bizottság korábbi politikai állásfoglalásaival. Az egyik ún. alapmegállapodás arról, hogy több szinten a politikai kiegyezés szándékával tovább folytatják a tárgyalásokat.

29 A másik, amely az MSZMP teljes megbízatású, tehát nem középszintű, teljes megbízatású küldöttségének vezetőjétől hangzott el az ún. plenáris ülésen, a szándéknyilatkozat,

30 amely ünnepélyes formában is kifejezte az MSZMP tárgyalási szándékát az ismert és akkor már nyilvánosságra hozott elvek szerint. Ezekben a megállapodásokban vannak bizonyos pontok, amelyek kompromisszum eredményeként, következményeként jöttek létre, és szintén bizonyos értelemben meghatározott magatartásra kényszerítik delegációnkat a tárgyalásokon. Az egyik: mindhárom fél közösen vállalta, hogy az átmenethez szükséges, főleg sarkalatos, alkotmányozó jellegű, közjogi jellegű kérdésekben a törvényeket, tehát a sarkalatos törvényeket a három oldal között létrejött konszenzus alapján terjesztik az Országgyűlés elé. A másik, hogy a tárgyalások határidő nélkül folynak, bár az alapmegállapodásban benne van, hogy azt a biztonságos átmenet és békés átmenet érdekei szerinti ütemben el kell végezni. E két elembe beleakaszkodva, az ellenzék ott, ahol ezt teheti, destrukciós magatartást tanúsít, és nehezíti a megállapodások, az egyezkedések elvégzését. Ezzel szembeállítja az MSZMP delegációja a maga koncepcióját, amelyről egy újabb megerősítő állásfoglalást is kérünk a Központi Bizottságtól. 1425