A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

dőről való elszámolás itt sorra kerül, és erről kell beszélni. Ezen az alapon már könnyebb szívvel és bűntudat nélkül nézhetünk szembe olyan szégyenletes tényekkel, amelyek viszont szintén benne voltak ennek a pártnak a történetében. Úgyis tudja mindenki, hogy miről beszélünk, nem kell talán fárasztanom a tisztelt Központi Bizottságot ezek felsorolásával. Ha 1945-től vesszük az értékleltárt, akkor pedig mindenképpen pozitív mérleg készülhet, mert józan ellenzéki erő sem képzelheti, hogy az 1945-ben meghaladott és szétrombolt társadalmi struktúra és közigazgatási rendszer mintája lehet bármiféle új törekvésnek ebben az országban. Egyetlen józan ellenzéki vagy velünk perlekedő, velünk polémiában és ellenünkre dolgozó politikai mozgalom sem tagadhatja, hogy itt 1944—45 fordulóján egyedül Kelet-Európában forradalom zajlott le, és népi megújulást hozott az önigazgatásra, önkormányzatunkra való képességünket mutatta meg a földosztástól kezdve a legkülönbözőbb dolgokon keresztül. Az alapvető társadalmi strukturális átalakulás és a kulturális forradalom eredményei, vívmányai mind-mind ebbe fölsorolhatok. Elnézést, kivételes alkalom ez a mai. Ezért bocsátkoztam kissé terjedelmesebb felszólalásba, részletekbe is, de szeretném, ha nem hagynék kételyt szándékaimat illetően a Központi Bizottság egyetlen tagjában sem, ugyanakkor olyan becsvágyam sosem volt, hogy mindenki egyetértésére és jóváhagyására számíthattam volna, hiszen én magam is a toleráns politikai viták híve vagyok, és senki nem képzelheti tévedhetetlennek magát ebben a pártban; ezen is túl vagyunk hál' istennek. A reformok megítéléséről, most már akkor közelítve a Grósz elvtárs által is említett problémák köréhez, majd ennek nemzetközi aspektusaihoz. A reform és a reformhoz kapcsolódó politikai mozgalom a pártban kétségtelenül kihívásokat is tartalmazott, mert el kellett jutni, szellemileg bizonyos munkákat elvégezni, és ez a következő, mert a múltat már említettem, ami a sikerünkhöz szükséges, ha a jövőben bele akarunk menni egy politikai küzdelembe. Ez pedig az, hogy talán most időszerű lenne a program előkészítését oly módon, oly emberközeli módon megszervezni, hogy különösen a választásra készülő program egyénileg is beváltható legyen. Az emberek ugyanis csak oly célokat tudnak követni, amelyekben saját személyes céljaikat is felismerik. Tehát ezt a fajta absztrakciós szintet és politikai megközelítési módot, s e tekintetben megint csak azt mondom, hogy nagyon jó esélye van az MSZMP-nek kormányzati tapasztalatai, néha keserves kormányzati tapasztalatai ellenére, hogy egy ilyen program elkészítésére képes lehet [sic!]. A harmadik dolog — ez már szintén a reformhoz tartozik —, hogy hiteles, a nép által is elfogadható személyekkel képviseleti ajánlatot tenni országgyűlési választásokra, a tanácsválasztásokra, minden más eseményre ahhoz, hogy egy valóban politikai kultúrájában megrendült társadalom is legalább e személyes hitelen keresztül kapaszkodót nyerjen ahhoz, merre kell tájékozódnia, milyen módon kell orientálódnia. Ha ennek a három feltételnek a kongresszusra való felkészülés és a választási küzdelem előterében sikerült megfelelnünk, akkor — megismétlem előbbi kijelentésemet —, egy erős, relatív többséggel, jó koalíciós partnerrel az MSZMP kormányalakító párt lehet a jövőre nézve is. Nemzetközi kapcsolatainkról, s majd aztán még az ellenzékkel és a centrummal való kapcsolat dolgáról engedjenek meg egy-két mondatot elmondanom. Mindenekelőtt azt, nem hiszem, hogy létezhet az MSZMP-ben olyan jelentős politikai csoport — de hát ezt ellenőrizni kell, a közvélemény-kutatás stb. rendelkezésünkre állhat ebben —, amelyik a szövetségeseinkkel, a Szovjetunióval, a kiala1113