A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)
egyik terepe éppen itt húzódik majd meg, elég ha csak olyan kérdésekre gondolunk, mint például a Mindszenty-per felülvizsgálata, és az ezzel kapcsolatos olyan politikai problémák, amelyeket azt hiszem, hogy ma még nem látunk be igazából. Vagy az egyházi vagyon kérdése, beleértve az egyházi iskolákat és sok minden mást, amely feltételezhetően nemcsak vagyonjogi, hanem elsősorban politikai problémát fog okozni. De ide tartozik az olyan kérdéseknek, a feszültséget okozó kérdéseknek a felvetése is, mint például a tömegkommunikációban az egyházak megjelenése, a vallásosság problémája, és ezzel összefüggésben a tömegkommunikáció politikai szerepe — erről az oldalról. Az elmúlt hetekben, hónapokban a tömegkommunikációban jó néhány olyan — egyházakhoz, valláshoz kötődő — probléma, feszültségpont került felszínre, amelyeket valamilyen módon a pártnak előbb-utóbb meg kell oldania. Gondolok itt például arra, hogy az elmúlt évtizedekben velünk együttműködő főpapokat hogyan, milyen módon próbálják pellengérre állítani, és hogyan, milyen módon próbálják lejáratni — nyilvánvalóan ennek a politikai háttere a későbbiekben még — a velünk való szövetség lehetőségét illetően fog visszaütni vagy megjelenni. Ide kellene sorolni a hittanbeíratással kapcsolatos kérdéskört is, amely ma még a tömegkommunikációban minimálisan jelenik meg, de az elkövetkező időszakban várható, láthatóan sokkal nagyobb problémát fog okozni, annál is inkább, mert a világnézeti nevelés[nek], a világnézet formálásának megváltozik a terepe. Eddig az iskola volt egyértelműen, vagy legalábbis alapvetően a család mellett és a mozgalmunk mellett, innentől kezdődően a hitoktatás az egyház részéről belép ebbe a terepbe, miközben mi — úgy tűnik — kivonulunk erről a terepről, elsősorban az állami iskolák világnézeti munkája visszaszorul. Tehát ahhoz, hogy szabad választás legyen — amit én messzemenően támogatok és fontosnak tartok — [ahhoz] arra is szükség van, hogy ne csak az egyház által legyen világnézeti nevelő munka, hanem valamilyen módon mi magunk is vállaljuk fel. Ennek az állami, illetve más jellegű garanciáit biztosítani kellene bizonyos értelemben a most folyó tömegkommunikációban már megjelent politikai harccal összefüggően. Vagy ide kell sorolni a pápalátogatással kapcsolatos kérdéseket is, amelyeket megint csak nem lehet majd megkerülni, ennek a politikai tartalmát, elég, ha csak a lengyelországi viszonyokból, az első pápalátogatás 39 után kialakult politikai helyzetből ide vonatkoztatjuk. Nem akarom végigsorolni, hogy milyen feszültségek várhatók az elkövetkezendő időszakban, tény azonban az, hogy itt a politikai tartalmát ennek a kérdéskörnek meggyőződésem szerint [majd az elkövetkező időszakban] jobban ki kell bontanunk. Tehát miután alapelvekről van szó, ezeket az alapelveket támogatva javasolnám, hogy belátható időn belül részletkérdésekkel is — amelyek nagy horderejű kérdések —, ezek között is első helyen az egyházakhoz kapcsolódó politikai szervezetekkel való kapcsolatot gondolom, de más részletkérdéssel, mint a pápalátogatás 40 , mint a Mindszenty 41 és egyebekkel a politikai testületnek foglalkoznia kell, mégpedig azzal a súllyal, ahogy ez meg fog jelenni. Köszönöm szépen. NÉMETH MIKLÓS elvtárs: Köszönjük. Megérkezett Kiss Sándor elvtárs, akkor őt illeti a szó. KISS SÁNDOR elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Egyetértek az írásban kiküldött anyag megállapításaival és Berecz János elvtárs szóbeli kiegészítésével, amely szerintem jól magyarázta, és alátámasztotta azokat a megállapításokat, amelyeket írásban megkaptunk. 1342
