A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

is jelenthet, választásokra elindulást is jelenthet, és a pártreform ügyét pedig mar­kánsan szolgálja, mert ez minimum a feltétele minden más cél kitűzésének is egy­általán. A probléma több szintjével foglalkoztunk ma, mindegyik indokolt. Van, amelyik azért indokolt, hogy a másik kérdést feltehessük hitelünk szempontjából; ilyenek a postaköltség és egyebek. Nem akarom ezeket lebecsülni, de ilyenek a pénzügyi kérdések, amelyeket belső hitelünk, tartásunk szempontjából is, úgy hiszem, indo­kolt felvetni, ugyanakkor azt hiszem, vitát nem nagyon igényelnek, mert közelíté­sük politikai döntés kérdése. Ilyenek: hány nap legyen a kongresszus, hogyan bo­nyolódik ez a pártkongresszus, melyik mai erőcsoport hogyan akarja érvényesíteni későbbiekre nézve a befolyását? Ezeken túl azonban, azt hiszem, két más, nagyon lényeges politikai kérdést is fel kell tenni: mennyire lehet tehát a felkészülés idősza­kában is bizonyítottan a pártreform demonstrációja a kongresszus, milyen pártre­form kell egyáltalán, illetve a megváltozott párt milyen alapon tudja tehát elkezdeni választási kampányát? Ezekből a szempontokból, ebből a kettőből kell azért, azt gondolom alapvetően kiindulni, amikor itt valóban nemcsak technikai kérdésekkel foglalkozunk, s ebből a szempontból is támogatom az előterjesztést, és Kovács Jenő elvtársnak itt a szóban tett kiegészítését. És néhány momentum kapcsán ebből a szempontból szólnék, és erősíteném az eredeti előterjesztést, amit korszerűnek, rizikósnak tartok, ugyanakkor egyet sze­retnék kitételként hozzátenni: rizikósnak, de azt az utat, ha nem választjuk, amit az előterjesztés javasolt, azt egy biztos útnak látom, de eredménytelennek [sic!]. A küldöttcsoportok kérdéséről; úgy hiszem, hogy meg kell adni a szabad küldött­csoport alakításának a lehetőségét, és itt nem kell megmondani, és azt hiszem, nem tartozik a Központi Bizottságra ennek a kérdésnek az eldöntése, hogy ezt milyen lo­gikán teszik meg a küldöttek. Nem igaz az az érvelés, hogy faluból jöttek, meg vá­rosból, meg régiókból a küldöttek, nem igaz. Ez formálisan igaz, ránézésre. Ez a Központi Bizottság volt az, amelyik azt mondta: programjuk megismerése alapján kell a kongresszusi küldötteket kiválasztani. Tessék visszagondolni arra, hogy a re­formkörök, a párt reformerői, illetve akik kívülről bennünket aggódva néznek, hány­szor vetették fel, hogy valóban így történt-e ez a választás sok helyen. Erre tessék visszagondolni. Mi azt válaszoltuk, hogy valóban így történt ez, program alapján volt ez, nem helyi szempontok, hanem a helyi és az általános irányvonalhoz viszonyt kialakítva választottuk a küldötteket. Akkor ők miért nem felnőttek ahhoz, hogy ma­guknak irányt válasszanak és nyilatkozzanak a saját közösségük nevében? Ezzel együtt én sem ragaszkodnék ahhoz, hogy itt megmondjuk, csak regionális, vagy csak platform, vagy csak más alapon lehet küldöttcsoportot választani, kiala­kítani. Úgy hiszem, hogy ez nemcsak a kongresszus szempontjából kérdés. Meg­jegyzem, nem elsősorban a kongresszus működése szempontjából mondom én ezt a küldöttesoport dolgot, hanem a későbbi párton belüli kiegyezés szempontjából. Ami kiegyezés és összefogás, szükséges összefogás a párton belül, csak létező és karakteres politikai erők között lehet. Itt én Jánosi elvtársnak a megjegyzését ér­tem, hogy ma nem karakterizálódtak ezek a politikai erők eléggé. Nincsenek meg azok a politikai véleménykülönbségek, amelyek összefogásával — amire ha fóru­mot biztosítunk — kiegyezésével lehetne egységes szellemű pártot építeni. Ugyan­akkor nekünk nemcsak ez az integráció a törekvésünk, nemcsak ez kell legyen a törekvésünk a kongresszussal, hanem ennek a differenciációnak a kialakítása is kell legyen a törekvésünk ebben a kongresszusi felkészülési időszakban. 1318

Next

/
Thumbnails
Contents