A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Tehát én magam azért is teszem le a szabadon alakítható küldöttcsoportok mellé a voksomat, mert a későbbi, vagy a kongresszusi felkészülési időszakban a nagyon szükséges párton belüli kiegyezési, összefogási folyamathoz valóságos személyek, valóságos politikai erők kellenek. Nem Bács megye foghat össze Budapesttel, mert ezek politikai értelemben így nem kategóriák, hanem — én úgy hiszem — politikai elképzelések más politikai elképzelésekkel foghatnak össze. Ehhez a későbbiekben tehát strukturált politikai áramlatoktól és platformoktól kialakított összefogásra képes mozgalomra van szükség, és azt gondolom, hogy már a kongresszusi előkészítés időszakában kell egy — népszerű szó, ez a kerekasztal — valamiféle párton belüli programalkotási, kiegyezési folyamatra helyet biztosító fórum, amit valószínű a Központi Bizottságnak kellene felvállalni, hogy már most megkezdjük ezeket a lépéseket. A második apró megjegyzésem a hozzászólásokkal kapcsolatos. Úgy hiszem, hogy az előbb elmondottakból, tehát a saját logikámból mindenféleképpen az következik, hogy itt a küldött, aki hozzászól, nem mint személy a fontos, hanem mint a politikai mondanivalónak egyik képviselője, s ebből a szempontból nem hiszem, hogy bárkinek is politikai jogait sértené, ha ő önkéntesen beáll valamilyen politikai cél szolgálatába, s ezt nem egy hozzászólásával magát mutogatva, hanem voksával, szavazatával, a kiegyezésével, a párt egészének támogatásával kívánja szolgálni. Harmadik apróság, amit megjegyeznék, hogy a napirend kérdése is bizony a pártreform kérdésével szorosan összekötődik, hiszen lehet komoly, a nyilvánosságra tartozó hozzászólásokat tenni, és ezt valóban én is állítom, úgy kell szervezni, hogy akkor hangozzék el, amikor a legfogékonyabb a nyilvánosság, plenáris ülést úgy kell szervezni, ahogy. Ez mind nagyon fontos. Ugyanakkor azt a kérdést, ami végülis a szervezeti szabályzat kapcsán fog eldőlni, hogy milyen lesz ez a párt belső működésében, személyi konstrukciójában, struktúrájában, nyilvánosságának garanciájában és eszközrendszerében, ami öt kérdés, a pártreform kérdését határozza meg, ez alapvető, ez nem olyan kérdés, ami kitehető újságírók tetszésszámainak, hogy majd ők pontozzák, tehát, hogy majd annak akarna megfelelni a kongresszus, [mert ez egy jövőt érintő kérdés, és ezt a kérdést a kongresszus] legfontosabb döntésének tartom, magam is úgy látom, hogy a legfontosabb döntések között az elején kell elrendezni ezt az ügyet. Szóltam már tehát — és ez az utolsó gondolat —, hogy mi az, ami hiányzik a mostani napirendünkből; hiányzik az a pártprogram, ami egy kérdésben el is hangzott, mélyen egyetértek, ez a pártprogram most úgy fog megjelenni — mert meg kell hogy jelenjék —, mint a párt KB által megbízott szűk munkabizottságnak a programja. Én ezzel együtt is, olvasva véletlenül néhány előzetes papírját, melegen támogatom, hogy legyen ilyen, és még megismerve, még a szellemiségét is helyesnek tartom, ez egy jó irány, csak azt sajnálom, hogy ehhez mi nem adhatjuk most a nevünket. Ez most hiányzik. A második dolog, hogy a pártreform más elemeit is testület előtt vitatni kell, nem szabad, hogy a kongresszuson látatlanban dőljön el az az öt kérdés, amit a pártreform lényeges elemei között felsoroltam. Ezt már a felkészülés időszakában vitatni kell, a felkészülés időszakában valamiféle párton belüli kiegyezési folyamatban fel kell dolgozzuk. Köszönöm szépen [a figyelmet.] GRÓSZ KÁROLY elvtárs: Köszönöm Kiss elvtárs, Bocsák elvtárs következik, utána Maróthy László elvtárs. 1319