A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

ja. Valójában én azonban azt hiszem, hogy azzal éppen ellentétes érdekeket szol­gál. Ezt — azt hiszem — fel kell ismerniük a platformoknak is. A jelenlegi párton belüli kritikai kultúránk ugyanis ezt döntően befolyásolja. Ezt, azt hiszem, fel kell ismerniük a platformoknak is. A jelenlegi párton belüli kritikai kultúránk ugyanis ezt döntően befolyásolja. Ez a politikai kultúra sajnos ma még ott tart, hogy a más­sággal szemben nem kellően toleráns. A tapasztalataim azt mutatják — megint csak a reformkörökre hadd utaljak —, azok a refomkörök működnek igazán jól a társa­dalomban, a párton belül, amelyek nem szigetelődnek el, nem alkotnak önálló szervezeti egységet, hanem olyan politikai aktívafórumként működnek, ahol a poli­tikához értő, azzal foglalkozni szerető emberek összegyűlnek, megvitatnak bizo­nyos problémákat, de azután kötelezőnek tekinti minden tag magára nézve, hogy visszaáramoljon a saját alapszervezetébe, a saját területére, és ott próbálja meg el­fogadtatni ezeket a gondolatokat. Azok a reformkörök, amelyek szervezetileg elszigetelődtek, amelyek zárttá vál­tak, a másság iránti intolerancia következtében az utóbbi időben egyre inkább radi­kalizálódtak, egyre szélsőségesebb álláspontokat fogalmaztak meg, mert a külső környezetük egy ilyen mentalitásra és magatartásra is késztette őket. Az én tapasz­talataim például azt mutatják, hogy a párttagság döntő többsége nem toleráns ezek­kel a párton belüli önálló szervezeti kezdeményezésekkel. Ezt, ha felismerik a kü­lönböző platformok, akkor azt hiszem, inkább azt a módszert fogják választani, hogy a kidolgozott elgondolásaikkal, platformjaikkal igyekezni fognak majd beszi­várogni a különböző megyei küldöttcsoportokba, ott megvívni a saját harcukat, ott híveket szerezni az elgondolásaiknak. lYidniillik a kongresszuson is számolni kell azzal, hogy az elkülönültség, a vonzások és taszítások hálózatában még a jó reform­gondolataikat sem — amit egyébként a nagy többség elfogadna —, azt sem fogják ott megszavazni és elfogadni. Hyen értelemben az én javaslatom az, hogy a platformok szerinti szerveződés le­hetőségét ne adjuk meg, ne fogalmazzuk meg. Inkább kötelezzük a megyei küldött­csoportokat arra, hogy az országban megfogalmazódó minden platform előterjesz­tését, ami a kongresszusra vonatkozik vitassa meg, beszélje meg úgy, hogy annak képviselőjét igyekezzen meghívni ezekre a beszélgetésekre, ezekre a vitákra. Azt hiszem, hogy üy módon adunk a platformoknak is igazi küzdőterepet, hogy ezen a szinten vívják meg a maguk csatáját, és ezen túlmenően én is inkább a megyei területi elven szerveződő küldöttcsoportok kialakítása felé hajlok. Köszönöm. GRÓSZ KÁROLY elvtárs: Köszönöm Jánosi elvtárs. Kiss Péter következik, utá­na Bocsák László elvtárs. KISS PÉTER elvtárs: Kedves Elvtársak! Én itt néhány megelőző megjegyzésre is szeretnék reagálni. Nyilván persze senki sem vindikálhatja a jogot magának arra, hogy okosabbnak próbálja bizonyítani magát, mint sok más hozzászóló, én tehát a magam véleményét szeretném ezekkel kapcsolatban jelezni. Azt gondolom, pél­dául Nagy Imre hozzászólásából is kiindulva, hogy nem lehet két egyformán nagy súlyú, ám ellentétes követelményt érvényesíteni a kongresszus kapcsán. Az egyik követelmény mindenféleképpen az, hogy legyen ez a kongresszus a pártreform kívülről is látható demonstrációja, végrehajtásának egyik eseménye. A másik követelmény, hogy próbáljuk meg a korábban kialakult, eddig gyakorolt hatalmi érdekeinket érvényesíteni, párton belüli érdekekre gondolok. Ez így nem fog menni. Én azt hiszem, hogy olyan kongresszus kell, amelyik választási esélyt 1317

Next

/
Thumbnails
Contents