A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

sú, demokratikus érzelmű reformgondolkodás kerül a párt centrumába a következő időszakban. Ebből a szempontból nézve a küldöttcsoportok kialakításának kérdését, én bizonyos ellentmondásokat érzek a kiadott anyagban. Nem minősíteném úgy, hogy illúzió a platformok szerinti szerveződés kérdése, mert ennyire nem vagyok biztos a magam igazában, és ennyire nem kívánom lebecsülni az anyagot elkészítők igazát. De bizonyos kételyek felmerülnek bennem ezzel a platform szerinti szerveződéssel kapcsolatban. Én három alapvető ellentmondást vélek felfedezni ebben. ^ Az egyik a választási mechanizmusunk belső következetlenségének problémája. Én minden további nélkül el tudnám fogadni a platformok szerinti szerveződést, ha az eddigi küldöttválasztási mechanizmus is a platformok gondolatát és koncepcióját képviselte volna. A korábbi álláspont ugyanis az volt, hogy a küldöttek választásakor ne adjunk önálló jelölési jogot a platformoknak, hanem minden platform képviselője igyekezzék az adott területen megvívni a maga harcát és megszerezni azt a jogot, hogy küldöttnek megválasszák. A dolog azért problematikus, és ez a belső ellentmondás azért válhat kínossá, mert választás elé kerülnek a küldöttek. A küldötteket ugyanis területi alapon választották, és adott esetben gondolkodniuk kell azon, hogy melyik platformhoz csatlakoznak. Én félek attól, ha valamelyik platformmal még egyet is értenek logikailag, gondolatilag, akkor sem merik majd felvállalni az oda való csatlakozást, mert szembe kell nézniük a területtel, amely delegálta őket, annak számonkérő magatartásával esetleg a választások után. Ilyen értelemben viszont a platformok szerinti szerveződés nem fogja tökéletesen és világosan megmutatni azt, hogy milyenek a jelenlegi erőviszonyok a párton belül. Ez tehát az egyik ellentmondás. A másik ellentmondás, amit én ebben látok, az nagyjából úgy fogalmazható meg, hogy a platformok szerinti szerveződéssel arra szólítanánk fel a platformokat, amitől eddig tiltottuk őket, nevezetesen: a vertikális szerveződéstől, mert ezt korábban frakciónak minősítettük. Ha platformok szerint szerveződhetne küldöttcsoport, akkor ez vertikális szerveződést is jelent, hiszen valakinek irányítania kell a platform működését, valakinek össze kell azt fognia. Ha nem tudjuk megtenni azt, hogy mindenki, aki szólásra jelentkezik, kapjon lehetőséget, akkor valakinek el kell osztani a platformra jutó hozzászólási jogot stb. stb. Most ebből a szempontból viszont én félek attól, hogy nem olyan egységesek a mi platformjaink, mint ahogy mi azt hisszük esetleg ebben az esetben. Ha a refomkörökre gondolok, a reformköröknek nagyon sokféle árnyalata van, nagyon sokféle irányvonala van, nem tudom, hogy ezek egységre tudnak-e jutni egy küldöttcsoportban. Nem tudom, hogy a szegedi reformkor elfogadja-e a budapesti reformkör gondolatát, vagy a paksi elfogadja-e a kecskemétiét. Attól félek, hogy ebben benne lesz annak a lehetősége, hogy a reformkörök is például több kicsi csoportra bomlanak, és innen kezdve, ha a hangos kisebbségek megjelennek, éppen az eredeti érdekeinkkel ellentétes módon fogják deklarálni nem a párt egységét, hanem inkább a párt erőteljes belső megosztottságát. Tehát félek attól, hogy a platformok szerinti szerveződés nagyon erőteljesen differenciálja a pártot, és ha ez a nyilvánosság előtt megjelenik, akkor kontraszelekciós módon ellentétes hatást érünk el vele az egységteremtésben, mint amit szeretnénk. Végül, a harmadik ellentmondás, amire szeretnék röviden utalni az, hogy a platformok szerinti szerveződés látszólag a már jelen lévő platformok érdekeit szolgál1316