A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

A mellékleteknél az 1. sz. melléklet

21 az ügyrendi bizottság, és ott az elnök, Kovács László elvtárs ellen nekem nemcsak hogy kifogásom nincs, hanem, ha úgy döntünk, kitűnőnek tartom erre olyan indokok alapján is, amiről itt szó van. Ugyanakkor viszont megjegyzem azt — ami itt felötlik bennem —, nem valami hierarchiatisztelet alapján, hogy mindenütt a bizottság vezetőjévé a Politikai Intéző Bizottság — korábban még a Politikai Bizottság tagjai — közül tettünk meg valakit, ilyen alapon azt mondom, hogy pl. a Hámori Csaba elvtárs legyen, de én Kovács László elvtársat is kitűnő javaslatnak tartom, viszont úgy látom, hogy ez nem egyezik a többi bizottságnál követett elvvel. A 2. sz. melléklettel

22 kapcsolatban: a javaslatba hozott személyekre nincs semmiféle észrevételem, mert mindegyik alkalmas erre a feladatra. Ugyanakkor azt vetem föl, hogy ez a Jelölést Előkészítő Bizottság szerintem túlságosan nagy létszámú lesz. Ha most figyelembe vesszük, hogy van 19 megye és néhány megyei jogú pártbizottság, még az áramlatok is jelölnek majd, összejön egy 40, vagy ne adj' isten egy 50 vagy még annál is nagyobb létszámú jelölőbizottság, az munkára képtelen, és akkor jön még az olyanfajta jelölési szisztéma és vita is, hogy az én utcámból még nincs senki ezen a jelölőlistán, és addig azt nem fogom megszavazni, míg valaki oda fel nem kerül. Ráadásul nem szabad megfeledkezni róla, hogy a jelölőbizottságba lehetőleg olyan emberek kellenek, akik többé-kevésbé ismerik a pártaktíva gárdáját. Olyan nincs, aki a hétszáz-valahányezer tagot ismerné, még mondjuk egy megyei első titkár sem ismeri ott a 20—40 ezer tagot, de az aktívan dolgozókat igen. Az az út szerintem nem járható — bár ilyen alapon tulajdonképpen ez volna a követelményeknek legjobban megfelelő —, hogy megyei első titkárok legyenek, mert azért ők azok, akik a legjobban ismerik a területükön dolgozó pártaktivistákat. De ebben a mostam helyzetben szerintem nem fogunk tudni előjönni ilyenfajta javaslattal, hogy csupa apparátusbeli emberből álljon. Arra szerintem mindenképpen ügyelnünk kellene, hogy ez azért túlságosan nagy látszámú nem lehet, mert akkor munkaképtelenné válik. A második anyag,

23 amely a kongresszus megrendezésének módjára és költségeire vonatkozik, annak a 3. oldalán szerepel, hogy mi legyen a vasárnap megjelenő sajtóval.

24 Szerintem ez nem egy túlságosan nagy ügy. Ha figyelembe vesszük azt, hogy akármi is lesz a kongresszuson, ami felé az ország részéről a legnagyobb figyelem irányul, az az első nap, a fő politikai beszédek amikor elhangzanak, és az utolsó nap, ahol a választások, zárszó, vitazárás, fontos döntések, a választások és az új személyeknek — amennyiben lesznek, biztos hogy lesznek — a bemutatása lenne. Ehhez képest a szombati nap, ahol nem tudom, majd hányan fognak felszólalni, 50-en vagy még annál is többen, szerintem nem nagyon lehet elvárni azt, hogy majd rohangásznak az emberek az újságos standokhoz, hogy hadd jussanak egy példányhoz. De itt énszerintem lehet egy egyszerűbb megoldás is, vagy a Vasárnapi Híreket, vagy a Népszabadságot megemelt példányszámban adjuk ki, és esetleg drágább lenne, és a párt aktivistái szálljanak be a terjesztésbe. Ezt lehet szerintem ötletekkel gazdagítani, hogy ne ilyen nagy differencia közül kelljen választani, hogy vagy plusz 9,2 millió, vagy csak 250 ezer forint. A következő dolog — a 6. pont — a nagygyűlés. Nekem ezzel kapcsolatban gondom van. Ennek a nagygyűlésnek akkor van értelme, ha számolhatunk rá, hogy itt valamiféle győzelmi hangulat és valami olyan sikerünk lesz, hogy az ország számára és a párt számára még valami lelkesítő és mozgósító dologgal meg tudjuk fejelni magát a kongresszust. De én nehezen tudom elképzelni azokat a vezetőket, akik 1306