A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

megfontolni. Egyértelmű, világos vezérkar kell a választásokra, és ennek kellene a legjobb módját, ahogyan összeállnak ezek a testületek, megválasztani. GRÓSZ KÁROLY elvtárs: Köszönöm. Horváth István elvtársé a szó. Utána Steiner Arnold elvtárs következik. HORVÁTH ISTVÁN elvtárs: Én is egyetértek Kovács Jenő elvtárssal abban, hogy ha kicsit furcsának is tűnik, még mielőtt itt az alapvető politikai kérdéseket megvitatnánk a Központi Bizottságban, ilyen eljárási munkaformákat és egyéb dolgokat érintő kérdésekre is szükséges figyelmet fordítani, mert nem vitás — ezt most már egyre inkább tapasztaljuk magunk is, amit azért tudunk, csak legfeljebb nem gyakoroltunk —, a demokrácia érvényesülésében az eljárási módoknak, formáknak, szervezeti megoldásoknak rendkívül nagy jelentősége van. Ezért én is üdvözlöm azt, hogy itt most napirendre tűzzük. Az észrevételeim praktikusak ezek után, miként az előterjesztés is. Az első az, amihez Csáki Csaba elvtárs már hozzászólt. Magam is azt gondolom, hogy területi alapon, és az áramlatok szerint működőket így különválasztani nehéz volna. Ezért azt indítványozom, hogy érleljük még ezt az ügyet, és majd foglalkozzon vele a Politikai Intéző Bizottság. A következő — sajnos nem tudok itt lapszámok szerint menni —: a II. rész 3. pontjában

19 arról van szó, hogy írásos előterjesztés készüljön, és ezeket rövid szóbeli kiegészítések indokolják. Azt, hogy írásos előterjesztések legyenek, ez helyes. Én tapasztalat alapján ugyanakkor azt tudom mondani, ezért ne essünk bele egy olyan másik végletbe, hogy ezeket a szóbeli kiegészítéseket annyira rövidre fogjuk, hogy a kongresszuson tulajdonképpen hiányozni fog a sava-borsa. Az írásos anyagok a legremekebbek és legelvezetesebb olvasmányok lehetnek, azt kiosztják a küldöttek között, előre közli a sajtó, és utána ott vannak az előadók, akik kurtára fogott beszéddel tulajdonképpen elmulasztják azokat a lehetőségeket, hogy egy kongresszusból kihasználják azt, hogy igazi megnyilvánulás a szóbeliség. És rendkívül nagy hiányérzet volna szerintem, ha ott a három fő kérdésnek az előadója a végzett munkáról szólva, a párt programnyilatkozata, meg a szervezeti szabályzat kapcsán nem szólna a küldöttekhez, akik a kongresszust adják, a párttagsághoz, az ország közvéleményéhez, és azt kell mondjam, hogy bizonyos mértékig még a világhoz is, mert azért ezt figyelni fogja majd az ország határain kívül is a közvélemény. Én azt mindenképpen fontosnak tartom, hogy ne valami kurtára rövidített dolog legyen, hanem megfelelően számolni kell azzal, hogy az igazi hangulat, és nemcsak hangulatról van itt egyszerűen szó, hanem, hogy egy kongresszus, és annak a küldöttserege hogyan áll össze, és a párttagságra is mennyire tud hatni, az a szóbeli előadói beszédeken múlik, sokkal inkább, szerintem, mint az írásos anyagokon. A következő ennek a II. rész ötödik pontja; ez azután még a másik anyagnál is előjön,

20 hogy négynapos legyen a kongresszus. Iszonyatos dolog, különösen most ezt a vitakészséget is tapasztalva, de azt gondolom, különösen ha még valami ilyen dolgot is melengetünk a terveink között, hogy esetleg évenként legyenek kongresszusok — és hogy 1990-ben is legyen —, akkor ez szerintem egy terjesen képtelenség, azt mondom. Egyébként is onnan indultunk el korábban, hogy kétnapos legyen a kongresszus, hogy tényleg ne ilyen nagy demonstráció, ne kommunista istentisztelet legyen, hanem intézzük el olyan praktikusan, ahogyan csak tudjuk a dolgokat. A négy nap szerintem túlságosan hosszú. Az a véleményem, jó volna az ügyet valamilyen módon vasárnap befejezni. A három napot én még el tudom fogadni. 1305