A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

lépjenek fel, lehetővé téve azt, hogy a bizalmukat élvező szóvivőkön, képviselőkön keresztül alakuljanak ki az elengedhetetlen egyezségek. Ezt az elgondolást szolgálják azok a széles körű jogok, amelyeket a közreadott dokumentum szerint célszerű lenne a küldöttcsoportoknak biztosítani. Megjegyzem, hogy ezek a jogok már az előkészítés időszakára is vonatkoznának, hiszen a küszöbönálló kongresszus esetében már az előkészítő munka sem folytatható a megszokott módon. A kongresszus elé persze joggal tűzhető az a cél is, hogy hozzájáruljon az előttünk álló választási küzdelem sikeres megvívásához. Ez nyilvánvalóan elsősorban program kérdése, hogy a kongresszus reményt adjon az embereknek, a cselekvéshez vezérlő gondolatokat. De azért hozzájárulhat ehhez a célhoz azzal is, ha az a mód, ahogy tanácskozunk, ahogy vitázunk, ahogy döntünk, az megnyugtató és bizalmat ébreszt. Képesnek kell lenni tehát arra, hogy párosítsuk és ötvözzük az új demokratikus eljárási rendet és az ésszerűséget, a liberális és türelmes magatartást és a hatékonyságot, a külföldi jól bevált gyakorlatot és a magyar valóságnak a tiszteletét. A jövő felé kell fordulni, és ezt az ajánlott tárgyalási módok, alternatív tárgyalási módok talán elősegíthetik. Kérem, hogy foglaljanak állást ezeknek az alternatíváknak az ügyében majd. Fontos az is, hogy most már végre felnőtt emberekhez illő demokráciát honosítsunk meg a kongresszus munkájában. Azon belátás alapján, hogy a jogaiban öntudatos ember önként támaszkodik közösségre, és elhárítja az egyéni jogoknak a végletes értelmezését. Nem szerepel tehát ebben a javaslatban tudatosan több olyan eljárási megoldás, amely ugyan az elmúlt egy év során bizonyos népszerűségre tett szert, de gyakrabban segítette az exhibicionizmust, mint a célratörő munkát. A kongresszus megrendezéséről és költségvetéséről szóló javaslat

17 reményeink szerint tükrözi azt a szándékot is, hogy szakítsunk a pénz- és a technikai eszközök nagyvonalú felhasználásával, a fölösleges külsőségekkel és a költséges álszerénységgel. A költségek további csökkentését, a rendezés további egyszerűsítését szolgáló minden elgondolást természetesen örömmel üdvözölnénk. Kedves Elvtársak! A vezető testületek létrehozásáról, munkamegosztásáról folytatott eddigi viták tapasztalatairól jelentésben számolunk be.

18 Ezért ehhez csak egy megjegyzés kívánkozik. Támogatást élvez az a nyilvánvaló szándék, hogy a testületek funkcióit illetően számoljunk le évtizedes illúziókkal, és mondjuk ki az igazságot, azt az egyszerű igazságot, hogy ha a pártot vezetni akarjuk és vezetni kell, akkor erre a többpártrendszer körülményei között egy szükség szerint ülésezni, gyorsan állást foglalni képes szűkebb testület az alkalmas. Természetesen az is egyetértéssel találkozik, hogy az ilyen vezetést orientálni és ellenőrizni kell, és ennek az ellenőrzési lehetőségnek valósnak és jogokkal alátámasztottnak kell lennie. Amennyire lehet, a tagságban kell gyökereznie, de működnie kell a politikában az oly nélkülözhetetlen bizalmi elveknek, a felhatalmazásnak, a cselekvési szabadságnak és a kockázatnak, miközben tetteiért és állásfoglalásaiért a vezető testület nemcsak a történelem és az utókor előtt kell hogy számot adjon. Ennek a felfogásnak minden jel szerint a választmány és a pártelnökség létrehozása felelne meg, amelynek egyes részleteiben bizonyára egészen a kongresszusig további vita fog folyni. Kedves Elvtársak! Ennyi megjegyzést kívántam fűzni az előterjesztett dokumentumokhoz, hozzátéve azt, hogy a célszerűség okán a pénzügyi, gazdasági és az ügyrendi kérdéseket együtt terjesztettük elő. A pénzügyekkel kapcsolatban bizonyára részletes kérdések vagy felvilágosítás esetén Iványi elvtárs is segítségemre lesz. Köszönöm. 1302