A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

dőjeleződik, valójában még mi sem vagyunk teljesen tisztában vele, de Gorbacsov elvtárs azt a rögtönzött megfogalmazást használta, tudnia kell, hogy én — mondja ő — a magántulajdon ellen vagyok. Erre azt mondtam, hogy mi sem vagyunk a magántulajdon pártján, csak a magántulajdont szükségesnek ítéljük meg, s elkerülhetetlennek a gazdaság egészében. Aztán kiderült, hogy a kisvállalkozások tekintetében, különösen a mezőgazdaságban, de más területen is, a szövetkezeti kérdésben is, ők is szükségesnek tartják az állami tulajdon mellett az egyéb tulajdonformák elterjesztését, és Gorbacsov elvtárs ott még említést tett kötetlen formában egy — Ligacsov is jelen volt, ez az ebéden történt — olyan nagy szovhozról, amit visszaalakítottak kolhozzá. Eddig az ellenkező folyamat ment, most visszafelé. Erezhető volt, hogy a Szovjetunióban nagy figyelemmel kísérik a magyarországi eseményeket. A Szovjetunió Kommunista Pártjának a vezetése megértéssel viszonyul a mi politikánk iránt, ebben foglalnám össze a véleményt. A demokratikus szocializmus gondolatáról véleményt cseréltünk, érdeklődött Gorbacsov elvtárs ennek a fogalomnak a tartalma iránt, általánosságban tudtunk a tartalomról valamit mondani. Amit mondtunk, azt elfogadta, és a demokratikus szocializmus eszméjével nemhogy nincs problémájuk, hanem azt helyeslik és egyetértéssel fogadják. A belpolitikai helyzetünkkel kapcsolatban bizonyos aggodalom természetesen tapasztalható náluk. Nálunk is tapasztalható ugye ez az aggodalom, azonban a mi belső ügyeinkbe nem akarnak és [nem] fognak beleszólni. Részletes tájékoztatást kaptunk a szovjet helyzetről és az SZKP helyzetéről is. A Szovjetunióban a legkomolyabb problémát — és egyúttal egy nagy veszélyt — a piac állapota jelenti Gorbacsov szerint. A vezetés döntései sokszor a napi nehézségek nyomása alatt születnek, félmegoldások vannak, amelyek ellentmondanak sokszor a peresztrojka logikájának is, a pártvezetés kénytelen ilyen piaci problémákkal is foglalkozni. Tehát látják ennek a problémának a megoldatlanságát és ennek a politikai következményeit. A bányászsztrájkról

4 is egy elemzést adott számunkra, azt mondotta, hogy a munkások követelései alapvetően jogosak voltak, miközben ők határozottan ellenzik a politikai jellegű sztrájkokat, és ezt nemkívánatosnak minősítik. Ha más ágazatok is ezt az utat követnék, az ország gazdasága összeomolna — mondotta ő —, és ha ilyen helyzet lenne, akkor egyenesen odáig ment el, hogy akkor nem maradna más megoldás, mint a demokratikus intézmények működésének a leállítása, rendkívüli állapot bevezetése, de azt már nem az ő vezetésük csinálná. De ezt persze nem politikai programként mondotta — ezt szeretném hangsúlyozni —, hanem egy gondolatot végigvíve, [a gondolattal] — talán nem túlzás, ha azt mondom — eljátszva. A sztrájkokkal kapcsolatban komoly problémának jelezte azt, hogy a peresztrojka lassú előrehaladása váltotta ki az elégedetlenséget és a sztrájkot. A helyi vezetés bizonytalansága és peresztrojkaellenes magatartása nagy szerepet játszott ebben. Ez [egy] — a szovjet viszonyokat illetően — azt hiszem, nagyon fontos megállapítás, és most vita folyik a Szovjetunióban arról, hogy a köztársaságokban és a helyi szervekben mikor hajtsák végre a választásokat az állami szervekben. Megoszlanak a nézetek. Vannak, akik késleltetik ezeket a választásokat, és vannak, akik gyorsítani akarják, jelenleg még eldöntetlen ez a kérdés. Végül is még annyit akarok [rezüméként] mondani, hogy az átalakítás, a peresztrojka politikáját mindenképpen folytatni akarják és folytatni fogják. Gorbacsov és Ligacsov között e tekintetben nem mutatkozott semmi különbség, miközben azért a két ember gondolatfűzése között eltérések mutatkoztak természetesen. 1296