A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

A látogatás során tehát a kétoldalú kapcsolatok több kérdésében folytattunk tárgyalást, és egyetértés alakult ki a következőkben: Egyetértettünk abban, hogy előmozdítjuk az MSZMP és az SZKP kapcsolatainak a bővítését, intenzívebb formában a tapasztalatcserét. Valamivel lanyhult az együttműködésünk ezekben a hónapokban, de most erősítenünk kell. Javasoltuk, hogy az SZKP építsen ki együttműködést más magyar demokratikus szervezetekkel, alakuló pártokkal is. Ebben nem valami filantropikus politikai elképzelés vezetett minket, hanem egyszerűen a józan ész, az SZKP-nak úgyis ki kell építenie ezt, és hiba lenne, ha közöttünk ez egy olyan ki nem beszélt kérdés maradna, és nekik feszengve kellene ilyen kapcsolatokat kiépíteni. A szovjet külügyi szolgálat is ki kell építsen ilyen kapcsolatokat. Kimondottan ajánlottuk a Szovjet—Magyar Baráti Társaságnak, hogy építsen ki ilyet. Mi akarunk a legfontosabb partner lenni továbbra is a magyar—szovjet barátság ápolásában, de ez nem szabad, hogy pártügy legyen. Ez egy nagyobb ügy annál. Áttekintettük a szovjet csapatok magyarországi tartózkodásával kapcsolatos fontosabb kérdéseket is. Emlékeztettünk arra, hogy a Grósz—Gorbacsov-találkozón márciusban már megállapodás született a csapatkivonások folytatásáról,

5 de akkor az volt a megállapodás, hogy maradjon belső ügy, nem publikált kérdés. Most ezt a megállapodást megerősítettük, és egyetértettünk abban, hogy további lépéseket teszünk a csökkentés folytatására, és nyilvánosságra hozzuk abban a formában, ahogy ez megjelent a magyar kommünikében

6

. A szovjet kommüniké és a magyar megnyilatkozás között egy mondatnyi különbség van, ami megfelel a Gorbacsovval folytatott tanácskozásnak, de ők ezt így nem mondják. Ez a mondat a következő: „Az európai leszerelési folyamatok kedvező alakulása esetén ez elvezethet a teljes és végleges visszavonásig." Ez tehát egy Gorbacsovval folytatott megbeszélésen kialakult egyetértés, mi ezt fontosnak tartjuk most publikálni is. Ugyanakkor hangsúlyozni kell továbbra is, hogy a bécsi tárgyalások

7 és a nemzetközi tárgyalások függvénye marad a teljes kivonás, a folytatás is függ attól, de azért mindenképpen folytatjuk. Kérem, a magyar—szovjet gazdasági együttműködés új alapokra való helyezéséről beszéltünk. E tekintetben elvi egyetértés mutatkozik. Az itt felmerülő gyakorlati megoldások kormányzati szinten oldhatók meg, tisztázhatók és alakíthatók ki ennek a mechanizmusai. Elvi egyetértés volt, hogy mindkét oldalról erre törekszünk, ennek a révén egy új fejezetet lehet nyitni valószínűleg még a szovjet—magyar politikai kapcsolatok tekintetében is, mert a gazdasági kapcsolatok áttekinthetetlensége az országaink közvéleménye által azért politikai problémává is vált, főleg itt Magyarországon, de részben még a Szovjetunióban is. Hangsúlyoztuk, hogy nagyon kedvező az a politika, amelyet az SZKP és a szovjet kormány a kárpátaljai magyarság helyzetének javításában kifejt, bel- és külpolitikai szempontból is fontosak ezek számunkra. Gorbacsov elvtárs jelezte, hogy továbbra is ezen az úton kívánnak haladni, sőt továbbhaladni. Tájékoztattuk a szovjet vezetést álláspontunkról több nemzetközi kérdésben, így a magyar—román és magyar—csehszlovák kapcsolatok néhány kérdésében, majd erre még visszatérek. Megértésre talált a törekvésünk, ahogyan ezeket a problémákat felvetjük elvi alapon, és keressük azok megoldását. Egyetértettünk abban, hogy új gazdaságpolitikai koncepcióra van szükség a KGST korszerűsítése területén, s ebben kétoldalú alapon is együtt fogunk működni. Felvetettük Gorbacsov elvtársnak azt az aggodalmunkat, hogy nagy terveket vá1297