A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

dologban kell egyetérteni, abban a közvetlen célban, ami előttünk áll, ez kettő: a kongresszus, meg a választás. Egyetértek tehát ezzel a formával. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a stabilitás érdekében minél kevesebb látszatváltozással kellene operálnunk. így például az, hogy azt a következő szervezetet, amely a vezető stáb mögött áll, ami azért egy sor programmal kapcsolatos, szakkérdéssel kapcsolatos, meg kell hogy vitasson, elő kell hogy készítsen, majdnem mindegy, hogy minek nevezzük, Politikai Bizottság­nak vagy Intéző Bizottságnak, hiszen ugyanarról van de facto szó. És akkor én azt mondanám, hogy ne kereszteljük át kizárólag az átkeresztelés érdekében, mert ez ismételten a destabilizálás irányában hat, és távolról sem elégíti ki azokat a változá­sokat, amelyeket az emberek, a párttagok és a pártonkívüliek várnak. Ezt nem fog­ja kielégíteni. Ami ezt a várakozást kielégíti, az a cselekvés, a de facto megjelenő egység a vezetés élén, csak ez elégíti ki. Ami a többi szükségleteket illeti, én azt mondanám, maradjon Politikai Bizott­ság. Hívjuk továbbra is így nemzetközi okokból, de részben abból az okból, amit itt az előbb említettem, de azzal, amit Fock Jenő és mások is javasoltak, hogy a szükségletnek megfelelően az Elnökségnek, vagy magában a Politikai Bizottságnak az elképzelése szerint lehessen behívni oda embereket a Központi Bizottság tagjai közül, szükség szerint a feladatra, amit éppen meg kell oldani. A harmadik: nagyon fontosnak tartanám a titkárság megerősítését, amire többen tettek itt javaslatot. Lehetőleg ne úgy, hogy az Iványi elvtársat használjuk joly jor­kernek, ahogy már egy-két alkalommal megtörtént. Vannak fiatalok, itt lesznek ja­vaslatok, és erre nézve én a személyi kérdéssel ebben a vonatkozásban nem kíván­nék foglalkozni. Egyet szeretnék még csak hozzátenni. Mégpedig egy politikai axióma keretében még egy dologra kellene gondot fordítani, arra nagyon röviden, hogy egy: jobbak legyenek a szövegeink. Valaki azt mondta egy értekezleten, hogy békeidőben na­gyon megfelelnének ezek a határozatok, meg állásfoglalások, mert tisztességesek, szépek, csak éppen szürkék, unalmasak, a régi stílusban fogalmazódtak, ami nem jut el az emberekig, nem jut el a megszólítottakig. Jobb szövegekre lenne szükség. Kettő: tudomásul kell vennünk ma már, a XX. század vége felé, és ezen a Ma­gyarországon, amit most alakítgatunk, hogy a politikát és a politikust meg kell csi­nálni. Hogy a szövegeit elő kell készíteni, hogy tanácsadóknak kell rajta dolgozni. Beleértve ebbe még a megjelenését is, azt, hogy milyen környezetben, hogy lép fel. Higgyék el, a magyar nemzet egésze, meg a párttagok is unják már, hogy a párt vezetői kizárólag hosszú csíkos zakókban, nyakkendővel tudnak megjelenni; van, ahol pulóver kell. (Közbeszólás: nincs pénzünk!) (Derültség.) Összeadjuk, és vala­miképpen ezekre a dolgokra ma szerintem nem szabad sajnálni a pénzt. BERECZ JÁNOS elvtárs: Köszönöm szépen, Katona Béla elvtárs, utána Berecz­ky Gyula következik. KATONA BÉLA elvtárs: Komolyan mondom, nem azért jöttem ma hosszú, csí­kos ingben és nyakkendőben, mert a párt vezetői közé számítom magamat, ez telje­sen véletlen. Kedves Elvtársak! Ha valamiben ennek a Központi Bizottságnak felelőssége van az elmúlt tizenegy hónapban, akkor én azt érzem a legnagyobb felelősségünknek, hogy nem tudtunk olyan vezetést választani magunk közül, akiket rá tudtunk volna venni 1211

Next

/
Thumbnails
Contents