A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Mindezek figyelembevételével úgy érzem, hogy az egy nagyon bölcs javaslat, hogy Nyers elvtársat válasszuk meg a párt elnökének. Mert az ő integráló és kiegyenlítő szemlélete s megnyerő személyisége nagyon alkalmas arra a moderátor funkcióra, amire itt most nagyon nagy szükség van. Úgy hiszem, hogy az elnökség létrehozása is egy okos gondolat. Én nem félnék annak demonstrálásától, hogy ez egy kompromisszumot testesít meg. Politizálunk, politikai szervezetről van szó, kompromisszumokkal megy előre az élet, és ezzel az elnökséggel demonstrálnánk azt, hogy a különböző irányzatokat bevonjuk a párt vezetésébe és szerephez juttatjuk. Ezt Katona Imre elvtárs nagyon okosan fejtette ki, és csatlakoznék hozzá. Grósz és Pozsgay elvtársakkal nincs problémám, Németh Miklós elvtárssal kapcsolatban én csatlakoznék Eötvös elvtárshoz. Egy nagyon jó dolog, hogy ő most a kormányelnöki funkcióban nagyon nagy súlyt kezd kapni a magyar közéletben. A tekintélye nemcsak a pártban, hanem a társadalomban is nagymértékben megnőtt, és nagyon szerencsés fellépései voltak. És tényleg a kongresszuson ő a pártfőtitkári funkcióra tűnik a legalkalmasabb jelöltünknek. Nem lenne jó, ha a következő két hónapnak a sajnos várható torzsalkodásaiban kopna. Úgyhogy itt főleg neki kellene állást foglalnia, hogy a miniszterelnöki munkájában mennyire köti a kezét, avagy mennyire nem köti egy ilyen beosztás. Nagy Sándor elvtárs bevonását ugyanilyen okból nem javasolnám, mert a szakszervezeti tevékenységnél ma sok kritika tárgya, hogy elkötelezett a párt döntései mellett, és akkor hogyan képviseli az emberek érdekeit. Hyen helyzetben a Politikai Bizottság elég formálisnak tűnik. Nem félnék attól, hogy szervezeti szabályzat ide vagy oda, ha az élet azt diktálja, és a helyzet azt diktálja, szüntessük meg. Nagyon megfontolandónak tartom viszont a Titkárság létrehozására vonatkozó javaslatot az operatív ügyek intézésére. És azt is el tudnám képzelni, hogy a Titkárság vezetésével próbamenetként is valamelyik fiatal központi bizottsági tagunkat bíznánk meg. Katona Béla, Barabás János, hogy csak példaképpen egy-két nevet is fölvessek. A nagy létszámú Intéző Bizottságot vagy más elnevezésű testületet nem javaslom létrehozni, mert egy nagy létszámú szervezet működésképtelen. És most pontosan működésre, operatív és gyors, hatásos működésre van szüksége a pártunknak. Végül, ha ezen a rundon túl vagyunk, én javaslom, hogy térjünk vissza arra a javaslatra — nem emlékszem már, hogy ki javasolta —, hogy a Központi Bizottságot egészítsük ki azokkal a megyei elsőtitkárokkal, akik jelenleg nem tagjai a Központi Bizottságnak, mert ezek a területi kapcsolatok, ezek a területi szervezetek a választások szempontjából nagyon perdöntőek, és jó lenne, ha teljes jogú tagként kapcsolódnának be. Köszönöm szépen. BERECZ JÁNOS elvtárs: Ormos Mária elvtársnő után Katona Béla. ORMOS MARIA elvtársnő: Kedves Elvtársak! A párt jelenlegi helyzetét, amit — csakúgy, mint Horn Gyula — nem neveznék válságnak, úgy látom, hogy két forrásból táplálkozik. Két fő forrásból. Az egyik forrás maga a helyzet és az a folyamat, amit az MSZMP indított el. Ez egy olyan folyamat, amely objektív, és amelynek objektíve meglesznek — és megvannak — a maga következményei, amelyeket lehet így-úgy kezelni, de mindenesetre sokkal jobb, ha hidegvérűen kezeljük őket és előreláthatóan. Mintha a másik forráshoz kapcsolódnánk, amely a jelenlegi helyzetet okozza, és amelyet jobb szó híján úgy neveznék meg, mint hisztériát. A saját okjektív folyamataink, 1209