A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Én nem értek egyet azzal a váddal, hogy most itt rögtönözünk. Azzal értek egyet, korábbi felszólalásaimban is ezt hangsúlyoztam, hogy állandó időhiányban szenvedünk és állandó időveszteséget szenvedünk. Ez a kettő tovább együtt nem tartható. Most érlelődtek meg azok a követelmények, illetőleg igényeknek a teljesíthetősége, amelyeket a Központi Bizottság februári és az ezt követő ülésein is megfogalmazott: most már további halasztásra nincs semmilyen lehetőségünk. Köszönöm. BERECZ JÁNOS elvtárs: Tessék, Kállai Gyula elvtárs, utána Huszár István elvtárs. KÁLLAI GYULA elvtárs: Tisztelt Elvtársak! Kongresszusra készülünk, és sok fontos kérdésben — majdnem azt mondhatom, hogy minden alapvető kérdésben — majd a kongresszusnak kell kimondani az utolsó szót, ott kell dönteni. Mi itt az előkészítés munkájával foglalkozunk, és a kongresszusnak a sikere is természetesen nagymértékben attól függ, hogy milyen volt az előkészítő munka, hogy elfogadható javaslatokat tudunk-e vinni a kongresszus elé. Most ebből a szempontból én azt gondolom, hogy túl sok szervezeti, személyi kérdésben előzetesen ne döntsünk, mert ez — meg vagyok róla győződve — veszélyezteti a munkánk komolyságát is. Azt kellene megnézni, hogy mit kíván meg a kongresszus jó előkészítése, milyen szervezeti, személyi intézkedéseket, és ahhoz kellene tartani magunkat. Ebből a szempontból én azt gondolom, nem lehetne elfogadni, és nem lenne helyes elfogadni azt, hogy a főtitkár elvtársat és a Politikai Bizottság tagjait mentsük föl. Ne mentsük föl! Nekem eszembe jut az a karikatúra, amely még a tavalyi pártértekezlet előtt jelent meg a Népszabadságban, amikor is nagyobb, több személyt érintő személycsere történt, és a karikaturista ezt úgy ábrázolta, hogy megráztuk a fát, felröppentek a madarak, de leszálltak ugyanarra a fára, csak éppen más ágakra, semmi nem változott. Ne csináljunk ilyet, és én azt gondolom, hogy ezt nem lehetne most megengedni, nem jó hatást keltene. Ami Grósz elvtárs személyét illeti, itt világos dolog, amit itt már többen említettek. Jó, voltak talán neki nem egészen szerencsés megnyilatkozásai is, ugyanakkor sok jót csinált, és én azt gondolom, ha megkapja tőlünk is, a Központi Bizottságtól a megfelelő támogatást, ő nagyon hasznos munkát tud végezni továbbra is, de abban, hogy Grósz elvtárs személyét hogyan ítéli meg most a közvélemény, nagy szerepe van abban a hírközlő szerveknek is. Ne menjünk tovább. Tegnap volt pl. a televízióban a Parabola, teljesen Nyers elvtársra kiélezve, kihegyezve és világos, Grósz elvtársra, teljesen az ő személyére kiélezve. Mondanom sem kell, nem járult hozzá az ő tekintélyének a fenntartásához, esetleg erősítéséhez, ápolásához. Én azt javasolnám, hogy ne mentsük fel a főtitkárt és a Politikai Bizottságot, hanem Nyers elvtárs javaslatának megfelelően ezt a Politikai Bizottságot egészítsük ki, ahogy ott fölsorolta: megyei titkárokkal, közéleti személyiségekkel és így tovább, akik erre a munkára képesek, és ezek folytassák mint előkészítő bizottság a munkát. Tehát ezt a javaslatot gondolnám, vagy helyes lenne elfogadni. Ami a pártelnökséget illeti, vagy elnököt illeti: én el tudnám fogadni azt, amit Nyers elvtárs fölvetett. Most legalábbis a kongresszusig: majd a kongresszus meghozza ebben is a végső döntést. De el lehetne fogadni azt, hogy egy kollektív testület lássa el az elnöki teendőket: ebben az esetben is azt javasolnám, hogy ebből nem kellene kihagyni Grósz elvtársat. Ezt javaslom. BERECZ JÁNOS elvtárs: Köszönöm szépen. Huszár elvtárs. 1196