A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

BEREND T. IVÁN elvtárs: Tisztelt Elvtársak! Ez a javaslat, amit Nyers elvtárs terjesztett elő, lényegében megfelelő számomra is, bizonyos korrekciókkal, vagyis kiegészítésekkel, amelyre javaslatot tennék. Ugyanis, az szimpatikus ebben, hogy egy meghatározott időre, a kongresszusig, egyértelmű változást hoz a párt vezetésében, amire rendkívül nagy szükség van, mert most úgy érezzük, hogy ez nincs rendben, nem működik rendben. Én ezt csakis úgy tudnám értelmezni — ha ő alternatívákat mondott —, hogy a Központi Bizottság most felmenti a Politikai Bizottságot, mert ennyi áttétellel a vezetés teljesen követhetetlenné válna, és egy elnökség kezében, egy szűkebb körű elnökség kezébe teszi le a párt, a Központi Bizottság, — nem irányítását, nem tudom mi a hivatalos forma. Ez megfelel annak, hogy nagyon komoly a helyzet, megfelel annak, hogy a párt világos változást akar a vezetésben, és profilváltást is igényel. Én úgy látom, azonban — nemcsak azért, mert ez majdnem hogy történelmileg szokás —, hogy még négyes fogat nem vezetett országot ismereteim szerint, lehet, hogy volt ilyen is. En azt javasolnám, hogy egy háromtagú elnökség legyen, ez a háromtagú elnökség Nyers, Pozsgay és Németh elvtárs lenne. A háromtagú elnökség vezetné tehát közvetlenül most a munkát, a kongresszusi időszakig, és emellett lenne főtitkár. Antalóczy elvtárs javaslatával én egyetértek, egészen egyértelművé kell tenni, hogy a munka elvi irányítása a háromtagú elnökség kezében van. A főtitkár személyéről kell döntenünk, itt nagyon sok minden aggály hangzott el Grósz elvtárs tevékenységével, illetve jelenlegi és jövőbeni szerepével kapcsolatosan, különböző formában fogalmazták meg ezt többen tegnap. Én is érzem a feszítő problémákat — amelyeket többen megfogalmaztak —, azzal együtt, most rövid felszólalásban ennek az évnek az értékelésébe nem bocsátkoznék, de úgy látom, hogy a benne lévő ellentmondásosság és nem személyi harcok, hanem vonalkülönbségek [sic!]. Majd a felszólalásomban elmondom, hogy képzelem el a pártcentrum, vagy a párt mint centrum szerepét. Én problémát érzek Grósz elvtárs további tevékenységével kapcsolatosan. Bizonyos értelemben egyértelműbb váltást éreznék a párt egész átalakulása, jövőbeni iránya, európai, baloldali, szocialista jellegének kidomborítása szempontjából, ha Pozsgay elvtárs látná el ezt a feladatot. Nyers elvtársnak azonban igaza van abban, hogy itt a párton belül ez nagy megosztottságot okozna, egy része biztos, hogy előnyös lenne, egy része nyilván vitatható és problémát okozó lenne, ezt én nem tudom megítélni jól, ettől tartok. Nem ismerem annyira a párttagságot. Ezt mérlegelésre ajánlom azonban, de mindenképpen azt, hogy a háromtagú elnökség egyértelműen a párt irányítója legyen, és ezután döntsünk arról, hogy a főtitkár posztját Grósz elvtárs vagy — én ezt is el tudom képzelni — egy negyvenéves, ma ismeretlen, fiatal, már úgy ismeretlen, hogy nem országos hírű politikus, fiatalember venné át ezt, kimondottan az apparátus irányítása, az adminisztratív munka vezetése igényével. Kérném ezeket is megfontolni. BERECZ JÁNOS elvtárs: Köszönöm szépen. Csáki Csaba elvtárs, utána Tétényi elvtárs, Kiss Péter, ebben a sorrendben. CSÁKI CSABA elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Két megjegyzést szeretnék tenni. Az egyik nagyon rövid lehet. Én az előttem szólókhoz csatlakozván, hangsúlyoznám azt, hogy a változás híve vagyok, még akkor is, ha előzményeink nem fel1191