A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

tétlenül erre engednek következtetni ezen az ülésen. A tagság, az ország várja azt, hogy a párt kimozduljon, és ennek egyértelmű jele lehet az, hogy a vezetésben is egy rugalmasabb, egy új párt irányába, vagy egy új pártstruktúra irányába vezető megoldásokat alakítunk ki. Tehát én egyetértek azokkal, akik különböző javaslatokat tettek. Ehhez még annyit, hogy én azt a megoldást támogatom, amelyikben egyértelműen kifejezésre jut a párt változó szelleme, az, hogy itt egy régi tradíciókra épülő, de alapvetően új pártot akarunk létrehozni, egy ilyen megoldást támogatnék. A másik dolog, hogy én azt hiszem, itt azért egy nagyon fontos döntésről van szó, amelyik változtatja a párt működésének a struktúráját, tehát én azért javaslom, bár az idő nagyon korlátozott, hogy végeredményben amennyiben a három- vagy négytagú elnökség mellett döntünk, a főtitkárságnak az új értelmezéséről ez azért, ilyen szóbeli improvizációkon ne alapuljon. Tehát szánjuk rá azt a tíz vagy tizenöt percet vagy húszat, fogalmazzuk meg nagyon röviden, hogy akkor az elnökség hatásköre, jogállása, alapvető viszonyok, mert később ez félreértésekre adhat alkalmat, és most tényleg nem szabad úgy elmenni innen, hogy további problémáknak a magját rejtjük el, esetleg egy ilyen precízen megfogalmazott, átgondolt döntéssel. Azt hiszem, a későbbiekben pedig munkastílusunkban is ezt figyelembe kellene jobban vennünk. Alapkérdésekben azért az írás, az egyértelműen fogalmazott mondatok szerepe rendkívül nagy, hiszen itt is már ma volt rá példa, hogy hogyan értelmeztünk különböző módon javaslatokat. Tehát én javaslom azt, hogy ha itt befejezzük ezeket a rövid hozzászólásokat, akkor egy szünet alatt fogalmazódjon meg a konszenzusra lehetséges javaslatok lényege. Ezt gyorsan húzzuk le, és a szavazást mindenképpen egy olvasás után tegyük meg. Köszönöm szépen. BERECZ JÁNOS elvtárs: Köszönöm szépen Csáki elvtárs, mindenképpen ez lett volna a javaslatom, hogy a nagyszünetben egy írásos fogalmazvány szülessen, és ennek alapján kell dönteni. Tehát itt szóban már nem lehet végleges döntést hozni. Megyünk sorba: Tétényi Pál elvtárs, utána Kiss Péter, Maróthy László. TÉTÉNYI PÁL elvtárs: Tisztelt Elvtársak! Én azzal a javaslattal értek egyet, amelyet Fock elvtárs tejesztett elő, mint tudjuk, 80 központi bizottsági taggal való beszélgetésen alapult. Ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a Központi Bizottság következő ülésén egyértemű döntés szülessen az elnökr funkció és a főtitkári funkció tartalmáról, és ha szükséges, egy elnökség megválasztásáról. Nem tudok rögtönzéseknek híve lenni akkor, amikor egy éve a Központi Bizottság olyan támadások kereszttüzében áll — és nem egészen jogtalanul —, hogy alapvető kérdéseket a párttagság feje fölött dönt el. Van egy szervezeti szabályzatunk, nem tartalmaz ilyen szervezetet. Rendkívüli a helyzet, ezt tudomásul lehet venni, de éppen azért, amit Nyers elvtárs mondott, a válság elmélyítésének és deklarálásának [elkerülése] érdekében nekem az a javaslatom, hogy az eredeti álláspontot fogadjuk el, tehát a jelölőbizottság javaslatát. Még egyet szeretnék ehhez hozzátenni: ellentétesnek tartom azt, hogy mialatt arról beszélünk — sokat tettünk annak érdekében —, hogy a pártállamot szétválasszuk, létrehozunk egy olyan pártelnökséget, amelyben hárman állami funkciót töltenek be egyúttal. Köszönöm szépen. KISS PÉTER elvtárs: Kedves Elvtársak! Itt elég színes a kép a javaslatok szem1192