A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

son meg kellene az ország gazdasági helyzetét úgy istenigazából tárgyalni, mert mindenki kárvallottnak tartja magát ebben az országban, még azok is, akiknek európai vagy közép-európai szemmel — akár üzem, akár az ott dolgozóknak — elviselhető a sorsuk. Az a véleményem ebben a kialakult politikai helyzetben, hogy a belpolitikai helyzetet, a párt helyzetét meg lehet, meg kell tárgyalni, itt mindjárt ellentétben is vagyok a Gyuricza elvtárssal, hogy nincs mit kezdem az egy évvel, itt vissza kell nyúlni a párt helyzetét illetően. A másik nagy dolog, amit a Berend T. Iván nagyon finoman fogalmazott, én nem tudok ilyen szépen fogalmazni: ha elfogadjuk — márpedig elfogadjuk —, hogy Nagy Imre és társai politikai gyilkosság áldozatai lettek, márpedig elfogadtuk, hogy 1956 népfelkelés volt, 1956 forradalom volt, akkor választ kell adni egyértelműen arra, hogy mi volt a 33 év, és ennek a pártnak kell erre választ adni. Ormos Mária elvtársnő beszédjét vagy felszólalását — mindegy, hogy hogy mondom — a 168 órában

43 nagy figyelemmel kísértem, nem a FIDESZ-nek kell rá választ adni, nekünk kell rá választ adni. Ha pedig ebbe belemegyünk, és ebbe bele kell menni, mert mindegy, ha nem megyünk bele, akkor alulról jön ez a kérdés fel, akkor attól tartok, hogy a gazdasági kérdésről — az a legnagyobb dolog véleményem szerint — olyan nagyon kevés szó esik ebben a kialakult retorikában. Még egypár ember mer ezzel a témával mostanában foglalkozni, pedig ez egy nagyon nagy téma, mert nem nő a nemzeti jövedelem, és íj*y tovább és így tovább. Nem tudom, hogy lehet a kongresszuson ezt beszorítani. En rugalmas tudok lenni, az nem jelent semmit, hogy 70 évig vagy 40 évig így csináltuk és ne változtassunk rajta. Először is a pártelnök, véleményem szerint legyen pártelnök, ha már deklaráltuk, de szeretném mindjárt hozzátenni, ha pártelnök lesz, az ne a parkírozóhelyen legyen, és azt tudjuk, persze, hogy tudja ez a Központi Bizottság, hogy amikor ez a döntés született, akkor egy testre szabott elnöki funkciót kreáltunk, segítheti a főtitkárt és oda-vissza, véleményem szerint. Az, hogy az egész párttagság válassza meg, nekem ezzel sincs semmi gondom, csak felvetődik a kérdés — és én nem ironikusan mondom —, hogy akkor ki váltsa le? Ez is felvetődik, aki ezzel foglalkozik, erre választ kell adni. Befejezésül, nem húzom az időt, nem megyek bele a nagyválasztmányba és így tovább. Egy javaslatom van, hogy nagyobb hányadát — ha amellett döntünk — a Központi Bizottságnak alulról kellene, szóval nem fele-fele, kisebb hányadát kellene idefent megválasztani és delegálni. Szóval erősíteni kellene magunkat abban, hogy kongresszus előtt is, és kongresszus után is, még akkor is, különösen, ha többpártrendszer lesz. Szóval ezt a pártot vezetni kell, mert nem vezetjük, és azért ezen a területen még a kongresszusig is nagyon sok javítanivaló van. Köszönöm szépen. BERECZ JÁNOS elvtárs: Köszönöm szépen. Barabás János elvtárs, utána Tóthné Kiss Mária. BARABÁS JÁNOS elvtárs: Elvtársak! Három kérdésről szeretném elmondani a véleményemet. Úgy gondolom, hogy erről a kérdésről, ami napirenden szerepel, az eddigi hozzászólások nyomvonalát is követve, némiképp szélesebb összefüggésben kell állást foglalnunk. Ennek megfelelően én a pártértekezlet vagy kongresszus kérdése mellett az országgyűlési választások előrehozásával, illetve bizonyos értelemben a más politikai erőkkel folytatott tárgyalásokról is szeretném elmondani a véleményemet, noha a szünetben megkaptunk ezzel kapcsolatban egy tájékoztatót, 986