A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

alátámasztani azt a gondolatsort, ami a szervezeti kérdésekkel kapcsolatban Grósz elvtárs részéről a második részben elhangzott. Mi is a kongresszus mellett foglaltunk állást és amellett, hogy a Központi Bizottság helyett országos válsztmány jöjjön létre, amely a kongresszusok közötti időszakban meghatározza a politikai irányvonalat, megválasztja végrehajtó szervét. Csak ebben a struktúrában látjuk célszerűnek az elnöki és főtitkári funkció egyidejű megtartását pártszavazás útján. Ugyanakkor megyei testületek működését nem tartjuk szükségesnek. Úgy fejeztük be a nyílt levelünket: az a szándékunk, hogy elismertessük Dunaújváros és vidéke természetes életközösségét, mint régiót, amely az országos szinthez csatlakozik, és amelyik közvetlenül választja meg kongresszusi küldötteit és választmányi delegáltját. Ha csak annyit tettem volna, hogy felolvasom a nyílt levelet, már akkor is eleget tettem volna küldőim kérésének, de engedjék meg, hogy két kérdésről részletesebben szóljak. Amit mi itt megfogalmaztunk, az nagyon sok nem megyeközpontú település, város gondja, annak a magyar vidéknek a gondja, amiről ma délelőtt is szó esett. Annak a magyar vidéknek, ahol évtizedeken keresztül rakódott a sérelem, a településfejlesztési politika miatt, ahol oly kevés beleszólás volt a dolgok alakulásába, ahol feszít, hogy most sincs érdemi beleszólási lehetőség, sem a megyei tanácsok testületénél, sem a megyei pálttestületekben, hiszen e testületek létszámarányosan épülnek fel, ily módon a megyeközponti érdekek eldöntése demokratikus szavazással szentesíthető. Ha összefogott volna az elmúlt időszakban a vidék, legyen az személyi kérdés, legyen az fejkvóta, vagy legyen, hogy hol legyen középiskola, akkor is kevés lett volna a feltartott kéz, nem beszélve arról, hogy minek minősült volna egy ilyen összefogás. A Központi Bizottság előterjesztése alapján Fejér megyének egy, jó esetben — hiszen 24 ezren vagyunk — két központi bizottsági tagja lehetne. A választás módját az előterjesztés megyei feladatként határozza meg. Mi Magyarország demokratikus továbbfejlődésének, de a párton belül is igen fontos kérdésnek tartjuk a területi érdeket [sic!]. Ne a szűklátókörűséget érzékeljék javaslatunkban, és ne is az olcsó népszerűség-keresést, hiszen tudjuk, hogy hatalmas érdekcsoportok ellen szólunk. És itt nem a megyei vezetők jó vagy rossz szándéka a döntő. Azt szeretnénk, hogy ne megyei alku tárgya legyen, ki legyen a Központi Bizottság tagja. Jöjjön létre egy nagyobb, országos koordináló választmány, ami a mai Magyarországot jobban tükrözi. Legyen a vidék is alkotó részese annak a folyamatnak, amely a bizalom visszaszerzésére irányul, segítse ezzel is az MSZMP a közigazgatási reform mielőbbi megszületését. Ugy ítéljük meg, hogy az alulról felépülő, a személyi jövedelemadóval is támogatott költségvetés forradalmi jellegű ösztönzést jelenthetne a helyi erőknek gazdasági, társadalmi szempontból egyaránt. Támaszkodjunk a vidékre és közeledjünk — és ne haragudjon, hogy kiemelem — az Ördögh Szilveszter által oly pontosan és szívbemarkolóan megírt világhoz. A másik dolog, a megyei testületekkel összefüggésben. 1988 májusa óta az MSZMP megyei szintjén is végisöpört egy nagy vihar, amely személyi vátozások sorozatát hozta magával. Azóta azonban egyre nyilvánvalóbbá válik, beszűkült a megyei testületek mozgástere, a természetes életközösség a meghatározó, a megyei határozatok megfogalmazása egyre inkább anakronisztikussá válik. A megyei szint közvetíthet, lehetőséget teremthet a települések koordinálására, de a hagyományos működés felett eljárt az idő. Mi úgy látjuk, hogy a város és vonzáskörzete, a város 979