A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Bizottságának valamelyik tagja olyat mond, ami agyonütné az egész választ, ha adnék, ha tudnék. Azután a politikai bizottsági tagokra — most nem a Pozsgayról beszélek —, az ittlévőkre is érvényesnek kell tekinteni a pártfegyelmet, mert nemcsak a távollévők, az ittlévők mindegyike sem tartja be. Azután különbséget tenni barát és ellenfél között. Valamelyik nap, azt hiszem tegnapelőtt este a nagymarosi küldöttség bent járt a parlamentben. Negyvenezer fős aláírást gyűjtöttek, a parlament elnöke nem volt ott és átadták a helyettes elnöknek, illetve az fogadta őket. Utána villant egy kép és a Dunaövezet, vagy Duna Kör küldöttsége adta át ugyancsak az aláírásokat, a parlament elnöke ott volt rögtön és meleg szavakkal vette át. Melegen hangsúlyozta: igen, ő mindenben velük van, velük érez, és így tovább.

39 Melyiket kellett volna előnyben részesíteni? Ha az ember nézi a televíziót — már nem is igen nézem —, akkor ha a párt első titkáráról van szó, egy pillanatra megvillantják, de ha egy ötödrendű valakiről van szó, szóvivőről, azt terjes terjedelemben és minden szózatával együtt közvetítik. Nos, tehát elvtársak, nem tudunk előremenni. Fenyegetnek bennünket pártszakadással. Nem tudom, hogy ez a pártszakadás kinek ártana és kinek használna. Nekem az a véleményem, ha egy igazi pártszakadást csinálnánk, az elszakadt félnek jobban ártana. Azért ártana jobban, mert lassanként — azért az emberek sem buták, az emberek is tudnak gondolkodni — látják, hogy amikor a szél erről fúj, akkor a köpönyeg erre hajlik, és amikor onnan fúj, akkor emide hajlik a köpönyeg. Szóval ezekkel is fellépni, nem akarom tovább folytatni [sic!]. A választásokra még egyszer visszatérek. Kérem, meg kell gondolni, hogy ezek a mai választási formák tarthatók-e vagy nem, véleményem szerint nem. Erre egy példát is hozok mindjárt. Itt van Kína. Ugye 1—2 millió fiatalt összeszedtek azon a bizonyos téren,

40 de nem tudom átgondolták-e az elvtársak, ugyanezek a fiatalok — akik most egyetemisták —, Maonál mint elemisták kezdték, mint vörös brigádok kezdték. Most felnőttek, nagyon megtetszett nekik a tüntetés, és olyan szívesen tüntetnek, hogy az csoda, az nem kerül pénzbe. Nálunk a mi fiataljaink egy része is ezt tanulja. Erre tanítják, egész osztályokat küldenek ki az utcára aláírások gyűjtésére, ha nem tudnák az elvtársak. [Tudják.] Tehát rendet kell teremteni. Nem vagyok fundamentalista, ezt már mondtam valakinek, megint mondom, én híve vagyok, őszintén és tisztességgel — mint ahogy a párttagság döntő tömege híve — annak, hogy kétpárt-, illetve többpártrendszer legyen. De legyenek tisztességesek azok is, akiknek az a hivatásuk, hogy tisztességesen vezessenek. Köszönöm szépen. Elnézést kérek, senkit személyében nem akartam megbántani. BERECZ JÁNOS elvtárs: Köszönöm Veres elvtárs. Mádlné Maár Ilona elvtársnő következik. Utána Gáspár Antalné. MÁDLNÉ MAÁR ILONA elvtársnő: Tisztelt Központi Bizottság! Engem ugyan kooptáltak a Politikai Bizottságba, de erre a mai központi bizottsági ülésre küldtek, Dunaújvárosból, a dunaújvárosi pártértekezlet, Dunaújváros város és a hozzá tartozó 14 község. Állást foglaltunk azokban a kérdésekben, próbáltuk kialakítani az álláspontunkat, amelyek a mai témával kapcsolatosak, mert úgy ítéltük meg, hogy a párt sorsával kapcsolatos, olyan komoly kérdésekről döntünk ma, ahol mindenképpen szükséges a párttagság véleménye is. Az álláspontunk megjelent a Népszabadság mai számában.

41 Ezért csak néhány elemet emelnék ki belőle és szeretném 978