A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

program jóváhagyása, valamint egy új pártprogram kidolgozása. Énszerintem két különböző dologról van szó. Az egyik egy akcióprogram, amely 3—5 évre szóló munkafeladatot kell hogy megfogalmazzon, egy stratégiai programnak pedig több évtizedesnek kell lennie. Akárhogy nevezzük, szemptemberre csak a működési szabályzattal tudunk készen lenni, a szervezeti szabályzattal semmiféleképpen nem, valamint a programot előkészítő bizottság jelentése, illetve információnk szerint a négy évtized értékelésére és a program elkészítésére sem tud vállalkozni még szeptemberben a tanácskozás. Tehát addig pedig mindenféleképpen el kell végezni azt a munkát, amiben döntöttünk, az utolsó 15 év politikai értékelését. Azt pedig korábban kellene megjelentetni, valamikor július végén, ha ott központi bizottsági ülést tartunk. Központi bizottsági állásfoglalásként kellene kiadni, nem hiszem, hogy kongreszszusi állásfoglalás kellene erről az utolsó 15 évről, mert nem öleli fel a teljes folyamatot, nem is lehet teljes, és meg kellene hagyni a kongresszusnak a korrigálást, meg igazítást a további viták alapján. Nos tehát, az őszi tanácskozásra — akárhogy fogjuk hívni — nem tudunk olyan horderejű kérdéseket előterjeszteni, mint a jövő, legkorábban tavaszi tanácskozásra. Úgy tűnik, e kérdés körül a vita, hogy kongresszus vagy pártértekezlet, túlnő azon a határon, ami egészséges és természetes egy mozgalomban. Nekem olyan érzésem van, néhány tanácskozáson való részvétel után, hogy itt a presztízsszempontok már nemegyszer nagyobb szerepet játszanak, mint a higgadt végiggondolása a helyzetnek. De akármi lesz az őszi tanácskozás, nem lehet a hagyományos kongresszusi mechanizmus és menetrend, de még a forgatókönyv sem a tanácskozáson. Munkaértekezlet jellegének kell lenni mindenféleképpen és nem valami politikai ünnepnek vagy demonstrációnak. Olyan tanácskozás kell, ahol nyílt, őszinte vita folyik, de lehetőleg az egység irányába hat, és nem pedig a párt demoralizáltságát, szétesettségét, az alapkérdésekben meglévő nézetkülönbségeket demonstrálja. Ez a választások előtt nem segítene. Felvetődik, hogy beszéljünk-e a május óta eltelt időszakról. Van, ahol azt kérik, hogy számoljunk el az egy évről — mondjuk ez szeptemberig több mint egy év, szűk másfél év —, van olyan vélemény, hogy ilyen beszámolót nem kellene tartani. Ha kongresszust tartunk, akkor nem tudom, hogy megkerülhetjük-e, hogy a XIÜ. kongresszus óta eltelt időszakról folytassunk vitát, ettől azonban félek politikailag, mert tartok tőle, hogy el fogja terelni megint a figyelmet, mert a kongresszus és a pártértekezlet közötti időszak értékelése körül nagyon szenvedélyes viták lehetségesek, úgy a gazdaságban, a belpolitikában, mint a pártéletben. Tehát, ha kongresszust tartunk, akkor is meg kellene gondolni, hogy vállalkozunk-e a XIII. kongresszus óta eltelt időszak értékelésére, és hogy egyáltalán a májusi pártértekezlet óta eltelt időszakról jelentsünk-e. Én nem ajánlom, hogy külön napirendi pontként szerepeljen, azt azonban technikailag el tudom képzelni, hogy elhangozzék ott egy elnöki megnyitó, ami megpróbálja mondjuk az egy évnek a fő politikai tanulságait összegezni. Ez sokfajta módon elképzelhető. Az nem lenne jó szerintem, ha önálló napirendi pontként vitatnánk ezt az időszakot, mert nem tudjuk megcsinálni, hogy a XIII. kongresszus óta ne csináljunk értékelést, és csak május óta pedig kimarad egy fontos szakasz, aminek a tanulságait számba kell venni. A küldöttválasztás elveivel — mint mondtam — egyetértés volt, de az figyelemre méltó, hogy nagyon erős a gyanakvás a vezetés manipulálási szándékával szemben. Ezt a bizalmatlanságot, mint politikai tényezőt kell figyelembe venni. Miközben 969