A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

A másik dolog az, ami egyébként az anyagban szellemiségében végigvégigvonul, én úgy gondolom, legalábbis így szántuk, hogy az agrárgazdaság is természetesen a piacgazdaságnak része, következésképpen a piaci viszonyok érvényesülése e területen is fokozottabb lesz, mint az elmúlt időben volt. Ugyanakkor egyetértünk azzal is, hogy az agrárágazat sajátosságait e mellett a piaci hatások mellett figyelembe kell venni. Talán ezt a gondolatot karakterisztikusabban kell és lehet megfogalmazni. Mint ahogy azt is, hogy a szerkezetátalakítás vagy változtatás, ahogy Hütter elvtárs mondta, úgy gondolom, hogy valahol a célrendszerben megfogalmazható és azzal a felfogással, amire itt többen is utaltak, hogy az egész agrárgazdaságra értendő természetszerűen. Nemcsak az élelmiszeriparra, hanem az alapanyagiparra, illetve amire Romány elvtárs is utalt, hogy kiemelendő a mezőgazdaságnak, mint ipari alapanyag-ellátónak tevékenysége is. Egyet lehet érteni — és ezzel úgy gondolom az anyag sem vitatkozott, bár kevésbé karakterisztikusan fogalmazott —, hogy a monopolhelyzeteket fel kell számolni. Többen utaltak rá. Mi ezzel a felszámolással természetesen egyetértünk. A monopolhelyzet felszámolása azonban, úgy gondolom, nem pontosan ugyanaz, mint ami a vertikális rendszernek a kiépítésével kapcsolatos vitát illeti. Ott én változatlanul azt javaslom a Központi Bizottságnak, hogy a lehetőségek megteremtése az érdekek alapján szerveződjön, és természetesen bátorítsuk ezeknek az integrációknak a szerveződését. Azonban én változatlanul nem javasolnám, hogy valamilyen állami rendelkezéssel, központi intézkedései rendeljük el, vagy intézzük el ezeknek az integrációknak a létrejöttét. Fontosnak tartom azt a gondolatot, amely a falvaknak, a vidéknek a szerepével foglalkozott. Burgert elvtárs azt javasolta, hogy választási programnak kell lenni. Én úgy gondolom, hogy itt különbséget kellene tennünk. Az agrárpolitikai tézisek természetesen a párt választási programjának részét kell hogy képezzék, de a kettő funkciója, azt hiszem, nem ugyanaz. A választási programnak része lesz az agrártézis, de a választási programnak a falut, a vidéket érintő része azért több kell legyen mindenképpen, mint az agrárpolitikai tézisek. Teljesen egyetértek Nagy elvtárssal, aki azt mondta, hogy falu, föld, mezőgazdaság, ember, önkormányzat. Ez a gondolatmenet az — azt hiszem —, amely majd a választási programban megfogalmazandó, és itt többről van szó, mint egyszerűen agrárpolitikáról. Ugyanakkor helytállónak tartom — ugyan a gondolat magában az előterjesztésben benne van, de pontosítani szükséges, amely a vitákban pró és kontra is elhangzott — ugyanis azt, hogy a mezőgazdasági szövetkezeteket, gazdálkodó egységeket bizonyos szociálpolitikai feladatok ellátásától tehermentesíteni kell, másrészt azonban el kell ismerni azt a szerepet, amelyet ezek a szervezetek a falu felemelkedésében, a szűkebb-tágabb közösség fejlesztése érdekében tettek. A gondolat benne van egyébként az anyagban, hogy a szabályozás akár kedvezmények útján, akár adóelengedés útján támogassa ezt a fajta tevékenységét a mezőgazdasági szövetkezeteknek, gazdálkodó egységeknek. Én magam is úgy gondolom, hogy erről a szerepéről nem szabad és nem is lehet lemondani ezeknek a közösségeknek. Burgert elvtárs foglalkozott azzal, hogy a drága művelést el kellene hagyni. Úgy gondolom, hogy a földtörvénynek az a fajta módosítása, ami most a parlament elé kerül, elfogadása esetén oldja azt a fajta kötelezettséget és kötöttséget, ami egyéként a korábbi időben megvolt: erről többen szóltak, Hütter elvtárs is. A falu nem konzervatív. Úgy gondolom, hogy teljesen igaz Romány elvtárs megállapítása, és 963