A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

üzemek. Másik oldalon pedig a hatezer négyzetméteres kisgazdaságok. És nincs igazából egy olyan középméretű farmergazdaság, amely beilleszkedne ebbe az üzemi szerkezetbe, amely lévén, hogy könnyen alakítható, könnyen alakulhat a piaci viszonyokhoz, ehhez a nagyon kemény, gyorsan változó világhoz jobban tudna alkalmazkodni. A mi termelőszövetkezetünkben is felmerült ennek az igénye, inkább a vezetés részéről, hogy olyan tevékenységekre, amelyek inkább az állattenyésztés és azon belül is ennek a munkaigényesebb területei, olyan tevékenységre érdemes volna jó kis középméretű fermokat létrehozni, kialakítani,-amelyek azután a termelőszövetkezet egészéhez jól integrálódnának. Szeretném jelezni a Központi Bizottságnak, hogy fiatalemberként részt vettem a termelőszövetkezetek, illetve a mezőgazdaság átszervezésében. Hartán 1960-ban, amikor ott az átszervezés történt. Nem volt könnyű dolog, de szerintem ez sokkal nehezebb. Ez, hogy egy olyan helyzet alakuljon lei, hogy az embereket megint rábírni arra, hogy vállalkozóként, vállalkozói magatartással, esetleg a megtakarított pénzüket tőkévé alakítva, alakítsanak ki egy ilyen családi gazdaságot, családi farmokat. Ez ma úgy gondolom nagyon nehéz, különösen ilyen körülmények között, amikor bizalmatlanság van az intézkedésekkel szemben, amikor a szabályozás nem kiszámítható. Úgy gondolom, ha ezt komolyan akarjuk venni — ez le van írva a dokumentumban, és azt gondolom, ezzel kell is foglalkoznunk —, akkor ennek az egyik legfontosabb előfeltétele, hogy kiszámítható szabályozás legyen, mert csak így tudjuk a bizalmat visszaszerezni. Végül harmadik mondandóm a következő: sikeres agrárpolitika, jó agrártermelés jó ipar és jó kereskedelem nélkül nincs. Erről Gyuricsku elvtárs is szólt, többen felvetették a vita során. Én magam is találkoztam többször ezzel a gondolattal korábban a társadalmi viták során. Azt gondolom, hogy ezzel egyet lehet érteni. Igazából valójában így van, hogyha a mi iparunk nem tud ellátni bennünket jó eszközökkel, jó, olcsó eszközökkel, nem tud ellátni bennünket jó csomagolóanyagokkal, akkor mi, maga az élelmiszer-gazdaság, maga az agrártermelés nem tudja a versenyt felvenni. Tehát én azt hiszem, hogy itt egy jó iparpolitika és egy jó kereskedelempolitika is kellene akkor, amikor az agrárpolitika, a jó agrárpolitika megalkotásán munkálkodunk. Én ma is vallom, és a ma körülményei között is elfogadhatónak tartom névadónknak, Erdei Ferencnek a Parasztok című művében ötven évvel ezelőtt írott gondolatait. Gondolom már nyugat-európai utazásai után, a nyugat-európai tapasztalatok birtokában is írta le ezeket a gondolatokat. Szeretném idézni és ezzel be is fejezni hozzászólásomat: „Nem lehet parasztországot építeni, ha egyszer paraszt egy ország, akkor ott olyan naptalan az ég, mintha fölötte volna egy másik, amelyik elveszi tőle a fényt. Az építés és a szabadság ott kezdődik, ahol a világ nem paraszt. De hiszek az emberben, aki paraszt, hiszem, hogy paraszemberekkel lehet országot építeni." Köszönöm a figyelmüket. GRÓSZ KÁROLY elvtárs: Köszönöm Hegedűs elvtárs hozzászólását. A vitát lezárom, átadom a szót Iványi elvtársnak. IVÁNYI PÁL elvtárs: Tisztelt központi bizottság! Köszönöm szépen a vitában felszólaltak véleményét, megjegyzéseit. Tizenegyen szóltak hozzá, négyen írásban adták be javaslataikat. Nemcsak az itt folytatott vitában, hanem a február óta folyó 961