A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

a három törvénynél olyan módosítások történnek, amelyek a gazdasági mozgásszabadságot egyértelműen megnövelik, és összhangot teremtenek más gazdaságot szabályozó, szabadabbá tevő törvényeinkkel. Igaza van Romány elvtársnak, jól tudja, a földtörvény módosítása nagyon egyszerűen fogalmazva: bárki, bárkitől, bármennyi földet vehet. Ez egyetlen mondatban megfogalmazva egzakt módon négy paragrafust tesz feleslegessé, és azzal a veszéllyel jár, hogy olyan emberek is vesznek földet, akik spekuláció céljára használják fel, de erre van ott a művelési kötelezettség, amelyet rugalmasan ugyan, de alkalmazni akarunk. Azt gondolom, hogy a változások szabadságot jelentenek. Nem hollandiai szintű szabadságot, mert ott a szabadság e tekintetben úgy van, ahogy Romány elvtárs mondta, hogy iskolai végzettséghez és nyilván farmeri gyakorlathoz kötött a föld megöröklésének lehetősége is. Hát most mi itt nagyot lazítunk. A tavalyi esztendőben 6800 hektár cserélt gazdát, vásároltak ilyen nagyságú területet egyéni termelők, magánszemélyek, ez a mezőgazdasági területnek durván egy ezreléke. Tehát nem áll fenn az a veszély, hogy nagyon gyorsan, nagyon nagy területek kerülnének magánkézbe. A szövetkezeti törvény módosítása az kifejezetten a tulajdonosi kötődést szolgálja. Szeretném hangsúlyozni, hogy egy sosem volt modell alapján. Ilyen a világon nincs, hogy a meglévő vagyon 50%-át vagyonjegyesítjük. Kik között, hogyan, nyugdíjasok hogyan vesznek ebben részt, és azok a traktorosok, akik alapító tagok voltak, de később alkalmazottá válhattak, és azzá is váltak, és alkalmazottként nyugdíjasok, de szolgálták a közöst tizenkét-tizennégy órákon át, hetente hét munkanapon át, azok hogyan lesznek majd vagyonjegy tulajdonosok? Számos olyan kérdés van, amit majd a helyi önkormányzatnak kell eldönteni. Megvallom őszintén, a társadalmi kísérletek bármelyikét mindig nagyon kockázatosnak tartom, kiváltképpen akkor, hogyha egy nem vizsgálható, nem létező modellt akarunk meghonosítani, de jobb út nem látszott, mint ez az út, amit most a szövetkezeti törvény lehetővé tesz. Az erdőről szóló törvény voltaképpen a földtörvényhez igazodik, itt is lehetővé válik az eladás, a forgalmazás, és mind a két törvénynél a kezelői jog tulajdoni joggá válása volt előirányozva. De ettől el kell állnunk, mert olyan erős a társadalmi nyomás, hogy egy-egy paragrafus elhagyásával az elintézhető. Itt szeretnék megemlíteni egy, a közgondolkodásunkat és politikai állapotainkat is bizonyos mértékig minősítő esetet. A tegnap esti Hét műsorában,,,Látja-e a fától az erdőt a MÉM" kérdése vetődött fel, én mondhatom, hogy igenis látja, és nagyon sajnálom, hogy olyan emberek, akik az erdőgazdálkodás kiváló szakértői és elsőként tudhatják, hogy mi mit jelent, így nyilatkoztak, ahogy tették. Itt most mindenki előtt szeretném elmondani, arról van szó, hogy az erdők eddig is és ezután is az állami erdőrendezőség — ez egy állami szerv —, az állami felügyelőség által előírt üzemtervek és ellenőrzött végrehajtás alapján művelhetek, az üzemtervek előírják, hogy mit kell megtennie, függetlenül attól, hogy ki a tulajdonosa az erdőnek. Ma ezerötszáz négyzetméter alatti erdőre nem vonatkozik ez az üzemtervi előírás, ezerötszáz négyzetméter felett mindenkire, akármilyen tulajdonjogú az az erdő. Ezután is bármi történne, ugyanúgy fog vonatkozni, mint vonatkozott eddig. Tehát azt a berzenkedést, ami történt, nem tudom elfogadni és egy-egy megnyilvánulásnak a tartalmi értékét és felszínét nagyszerűen mutatja. Politikai gyakorlatunkban sajnos nagyon sok ilyennel lehet találkozni. Néhány gondolatban szeretném elmondani kötelezettség nélkül, hogy miben 958