A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

gondolkodunk a kormányprogram tekintetében, az árrendszer kérdésében. Ahogy itt többen is felvetették, a mezőgazdasági, élelmiszer-ipari árak nem nőttek kellőképpen, nem követték a társadalmi átlagot. Szeretnénk megszüntetni a fix árakat, növelni szeretnénk [a tájékoztató árak számát, szűkíteni szeretnénk] a hatóságilag meghatározott fogyasztói árak körét. Már 1990-től érdemben szűkíteni szeretnénk, majd később megszüntetni az élelmiszer-ipari hatósági árbejelentési kötelezettséget, valamint egyéb direkt állami beavatkozásokat. Az élelmiszer-gazdaság tőkemegtérülési esélyeinek elősegítése érdekében az árak tiszta jövedelemtartalmát növelni kell, és az elkövetkezendő három esztendőben legalább a népgazdasági átlaggal azonos mértékű fogyasztói árszínvonal-emelést kell végrehajtani. Érzem is a teremben, hogy ez nem nagy tetszést arat, érthető is, de a jövedelmezőség helyreállítása vagy a támogatások növelésével, vagy az árakban elismert termelői teljesítményekkel lehetséges, vagy a kettő olyan kombinációjával, amely a legkellemesebb. Támogatások dolgában — mint említettem — a leépítés irányában haladunk, továbbra is megmarad a kedvezőtlen adottságú területeken gazdálkodók támogatása, a beruházási támogatások, ezen a mérsékelt szinten, ahogy jelenleg vannak, melioráció, megszerzési és célcsoportos támogatások úgyszintén. Az adók dolgában, mint az egész közgazdasági környezet igen lényeges tényezőjében szintén szeretnénk agrársajátosságokat figyelembe vevő változásokat a tőkemegtérülési esély biztosítása érdekében, és a világpiaci versenytársakkal történő esélyegyenlőség megteremtése érdekében az élelmiszer-termelés vállalkozói nyereségadóját szeretnénk megszüntetni. Továbbra is fenn kell tartani véleményünk szerint — azért is, mert az előbbi okok miatt növekszenek az élelmiszerárak — az élelmiszer-gazdasági termékek nulla ÁFA-kulcsát, valamint a kistermelés egyszerűsített adóztatási rendszerét, a személyi jövedelemadó-kedvezmény jelenlegi rendszerét, az ötszázezer forintos határt. A monetáris szabályozásban a zöldhitelek, a felvásárlási hitelek biztosítása mellett kamatpreferenciát szeretnénk elérni és működtetni, a mainál nagyobb kamatpreferenciát, és az élelmiszer-gazdaság egészére ki kell terjeszteni a tőkepótló hitelkonstrukciót. A piacépítés dolgában nagyon komoly feladatok előtt állunk, erről szintén többen szóltak. Én annyit említenék meg, hogy elkerülhetetlen, hogy átalakítsuk, és érdemben átalakítsuk a beszerzési és értékesítési piaci viszonyokat. A Gabonatröszt megszüntetése, átszervezés is ilyen célokat szolgál, hiszen ma mindkét oldalon, tehát a beszerzés és értékesítés oldalán egyaránt fennmaradt a kapcsolódó szervezetek monopol-, néha oligopolhelyzete, annak ellenére, hogy az 1980-as évek elejétől napjainkig igen sok formai módosítás történt, a kapcsolatok minőségében nincs érdemi változás. A jelenlegi rendszerben a mezőgazdasági üzemek többnyire csak nagy szervezeteknek adhatnak el, vagy vehetnek tőlük, ugyanakkor a kistermelők pedig hiányolják, nélkülözik a szervezett, nagybani piacot. Dióhéjban ezeket a változtatásokat szerettem volna említeni. Ahhoz képest, amennyi változtatásra szükség lesz, ez csak egy töredék. Az érdekképviselet dolgát nem érinteném, kifogytam az időből. Oktatásképzés, továbbképzés, kutatás, fejlesztés pedig azt hiszem, hogy egy önálló fejezetként kezelendő. Én összességében — megköszönve türelmüket — alkalmasnak tartom az itt elhangzott véleményekkel kiegészítve az előterjesztett agrárpolitikai koncepciót ar959