A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

pártunknak ezt ^gondolkodást, a politika irányának meghatározását folytatni kell. Köszönöm a figyelmet. GRÓSZ KÁROLY elvtárs: Köszönöm szépen. Hütter elvtársé a szó. Bejelentem, hogy Juscsák elvtárs írásban adta be felszólalását. 22 HÜTTER CSABA elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! A görögöktől átvett „po­litika" szó használata általánossá vált társadalmunkban, ezzel illetjük az agrárpoli­tikát is, az iparpolitikát, a szociálpolitikát és a legkülönbözőbb szakmai feladatok megoldására irányuló, így a tenyésztéspolitikát és sorolhatnám tovább. Azt gondo­lom, okkal és joggal emeltük ki ebből a sorból — és emelte ki a Központi Bizottság — az agrárpolitikai koncepció külön tárgyalását, bár összefüggésben van természe­tesen az egész gazdaságpolitikánkkal, de nagyon sok tekintetben sajátos és nagy horderejű vonásokat visel magán. Egyrészt mert nemcsak gazdaságról van szó, ha­nem a szó szoros értelmében véve társadalompolitikáról is, hiszen az agrárpolitika jelene, múltja, jövője ma közel egymillió-kétszázezer embert érint az élelmiszer­es fagazdaságban közvetlenül egzisztenciálisan, több mint kétszázezer embert a közvetlen a mezőgazdaságnak termelő mezőgépiparban, kémiaiparokban, és még lehetne sorolni a papíriparban, üvegiparban dolgozó munkások sokaságát, akik megrendelést az élelmiszer-gazdaság kondíciói függvényében kapnak. Mindezeken túlmenően éppen a magyar sajátosság következtében több mint egymillió-négyszázezer kistermelő egzisztenciája, kedvtelése, politikai közérzete, gazdasági boldogulása függ a mindenkori agrárállapotoktól. A falu, a vidék meg­határozó tényezője az agrárkérdés. Tehát nagyon helyénvaló így külön is kiemelten kezelni. Az MSZMP hiteles agrárpolitikai koncepciót csinált, jól kiérlelt, széles tömegek igényeit, véleményeit magába foglaló, az alternatív szervezetek véleményét is ma­gában foglaló koncepciót terjesztett elő. Hiteles ez a koncepció azért is, mert 1957-től napjainkig — az agrárpolitikai tézisek megszületésétől napjainkig — ag­rárfejlődésünk és benne a falu is differenciáltan — úgy, ahogy Romány elvtárs mondta, szerepkör függvényében — fejlődött és felemelkedett a parasztság. Nem akarok ezzel a kérdéssel hosszasan foglalkozni, teljesítményeinket két tényezőn, két tényleges, valós tényezőn keresztül szeretném érzékeltetni. Az egyik: valamennyien megéltük azt a pozitív irányú kínálat változást, amely az élelmiszer-termelés felemelkedésével együtt alakult ki, és amely a belföldi ellá­tásunkban sokak által irigyelt helyzetet teremtett nem annyira árakban, mint inkább a választékban természetesen, bár árakban is megállja az összehasonlítás próbáját Nyugat-Európa bármely országával. A másik pedig, hogy csak 1968 és 1978 között a devizaforintban kifejtett export­teljesítményünk huszonháromszorosára növekedett, mégis a legtöbb vélemény és kritikus vélemény az utóbbi évek tapasztalatai alapján alakult ki — ez itt a vitában is keményen megfogalmazásra került —, azoknak az éveknek az alapján, amelyek alatt a népgazdaság általános helyzetével is összefüggésben, és talán az agrárpoliti­ka megkésett kidolgozása, közrebocsátása és gyakorlattá válása miatt is fogynak az erők az agrártermelésből, az élelmiszer-gazdaságból. Az anyagi erők is fogynak. Ma valóban az üzemek egyharmada a vagyonfelélés stádiumában áll, ma valósá­gos az, amit Gubicza elvtárs mondott, hogy leszakadnak az agrárjövedelmek a tár­sadalmi átlagtól, és azt hiszem, hogy a problémáink egyik jelentős köre ez. Évről évre leszakadó tendenciát mutatnak, de nemcsak a személyi jövedelmek, hanem 955

Next

/
Thumbnails
Contents