A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Nem tudok elmenni, hogy a hitelről ne szóljak. Kérem szépen a világon mindenütt, ahol szezoniparágak vannak, sehol sem saját tőkével oldják meg a forgóeszközt, mindenütt hitellel. Csak el akarom mondani a tényeket. 1987-ben három és fél milliárdos hitelkeretünk volt, amikor a bankok létrejöttek. Tavaly lecsökkentették 1,2 milliárdra, ebben az évben meg 800 millióra. Nem voltunk abban a helyzetben, hogy megkérdezzük, hogy miért, mindenhova elmentünk, minden papírt megírtunk, csak ezért, mert le van szűkítve és ma beszélünk agrárpolitikáról nagyon szép elveket. Beindult ma reggel a borsó, ma vágták az elsőt, és nem tudunk érte fizetni. Akármit írunk itt le az agrárpolitikában, ha ez nem lesz megoldva, akkor azokat a termelőket nem érdekli az, amit itt leírtunk. Nem tudunk érte fizetni, és miért nem tudunk fizetni, nem tudom megmondani. Csak! A földtulajdonkérdésről, a vertikális integráció. Úgy gondolom, hogy [ezt két oldalról kell megközelíteni. Úgy gondolom,] a föld tulajdonjogának, tehát a mezőgazdaságnak joga van élelmiszeripart, joga van ipart telepíteni, bevonulni az ipari termelésbe, akkor minden további nélkül visszafelé is meg kell teremteni az utat, hogy az élelmiszeripari üzemek is juthassanak földtulajdonhoz. Három évvel ezelőtt mi át akartunk venni egy csődbe jutott termelőszövetkezetet, politikai döntéssel megakadályozták. Múlt héten sikerült két állami gazdaságot átvennünk, és a vertikumot úgy kialakítani, hogy most már földterülettel rendelkezünk. Tehát én úgy gondolom, hogy az élelmiszeriparnak is joga az, hogy a földön gazdálkodjon, megpróbálja, megtudja azokat a problémákat, amikkel szembe találja magát, és az egymásrautaltságot sokkal jobban ki lehet alakítani. Szeretnék még egy dolgot szóba hozni. Én úgy érzem, hogy az elmúlt időszakban egyre inkább feszültség van, és most már szinte feloldhatatlan a feszültség a kormányzati munka és a vállalatvezetők között. Én úgy gondolom, hogy nekünk — ha valakinek ebben a nehéz helyzetben —, a kormányzatnak meg a gazdaságvezetésnek most kéne összetenni a hátát és agrárpolitika ide, agrárpolitika oda, az egész népgazdaságban egyfelé kellene húznunk. Úgy gondolom, hogy az a 200 ezer élelmiszer-ipari dolgozó, azok a vállalatok és azoknak a vezetői hajlandók erre. Meg kéne próbálni, a huszonnegyedik óra nem tudom hányadik percében vagyunk, hogy ezért az országért a kormányzat meg a gazdaságvezetés próbáljon meg egyfelé húzni, és ne egymással ellentétes irányban. Köszönöm szépen. GRÓSZ KÁROLY elvtárs: Köszönöm szépen. Nagy Tamás elvtárs, a gyáli Szabadság Termelőszövetkezet elnöke következik, utána Hámori Csaba elvtárs. NAGY TAMÁS elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Felszólalásomat az „országos agrárreform" nevében teszem meg, és ebből indítva tisztelettel megköszönöm azt a lehetőséget, hogy szólhatok ma Önökhöz egy olyan kérdésben, ami számunkra a legfontosabb a létező kérdések között. Mozgalmunkról néhány gondolatot: mozgalmunk azokat az embereket tömöríti, akik számára elfogadhatatlan a falusi élet leértékelődése, az agrárágazat válsága. Azokat az embereket tömörítjük, akik aktívan ezért tenni akarnak. Köreink a pártoktól függetlenül, szektorsemleges alapon szerveződtek. Olyan szakmai és politikai fórumot kívánnak biztosítani a termelőknek, amely híd szerepét tudja betölteni egy lezáruló korszak és egy most születő új korszak között. Függetlenségünk tehát nem szembenállás, hanem lehetőséget kínál az együttműködésre minden olyan erő számára, aki tenni akar a jövőért. Engedjék meg, hogy egy rövid idézetet felolvassak Németh Miklós miniszterelnök február 24-i beszédéből, ami a mezőgazdasági szövetkezetek konferenciáján 950