A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

BURGERT RÓBERT elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Az állásfoglalással és az Iványi elvtárs által elmondottakkal nincs vitám, én azt el tudom fogadni. Azért kértem mégis szót, mert úgy gondolom, hogy a legutóbbi központi bizottsági ülés alkalmával felmerült, hogy ennek választási programnak kellene lenni, hiszen a párt megméretésre, választásra készül, és a vidéken, hajói méretik meg, akkor hárommillió szavazót nyerhet. Ebből a szempontból kellene most ezt az egész koncepciót vizsgálnunk, nem abból, hogy a régi önmagunkhoz viszonyítva mennyivel jobb ez. Én is tudnám dicsérni, hogy mennyivel jobb a régi önmagunkhoz viszonyítva, de ezzel mi a vidéken nem nyerünk, ez nem elég és nem mozgósítja eléggé a vidéket ahhoz, hogy mi ott a választások során megnyerjük a hárommillió szavazót. Én azért mondom ezt a hárommilliót, mert Iványi evtárs mondta a 20%-ot. Azt hiszem, hogy a vidéken ma már nem lehet elválasztani, hiszen a családokban is összefonódik a munkás, az értelmiség, az iparos és a mezőgazdasági [munkás] is. Addig amíg ezt mi leszűkítve, a régi gyakorlatnak megfelelően, egyoldalúan ágazati kérdésként kezeljük, addig ez a konfliktus mindig megmarad. Szembe kellene azzal nézni, hogy a vidék programja legyen ez, választási programja, az, hogy a községben hogyan lesz demokratikus szocializmus, hogyan tud demokratikus szocializmus mellett agitálni az alapszervezet, milyen legyen az önkormányzat, a szelekciós rendszerünk, a kiválasztódás, milyen legyen a számadási és számonkérési rendszerünk; egyszóval: alulról építkezve hogyan lehetünk mi a vállalkozók pártja? Hosszú ideig inkább az idomárok pártja voltunk, most jó lenne, ha váltanánk, és a vállalkozók pártjává lennénk, személyiségre, bizalomra és az alapszervezetekre építve. Ezt hozzá kellene tenni valahogy ehhez a koncepcióhoz, hogy agitatív erővé váljon, és valamit a kezébe adjunk a vidék kommunistáinak, az alapszervezeteknek, hogy nyerni tudjanak a legközelebbi választáson. Még szeretném a figyelmébe ajánlani a tisztelt Központi Bizottságnak azt, hogy néhány alapvető dologra is szükség van mindazon túl, amit az anyag is követel. A tulajdonviszonyokat mindig általánosan fogalmazzuk meg. Holott ki kellene alakítani, és ki kellene dolgozni, hogy milyen legyen az a tulajdonosi háló. Mert nem farmgazdasággal lehet ezt megoldani, így egy szóval és egy csapásra, hanem egy tulajdonosi hálónak kellene működni, ahol az egyén lehet tulajdonos, ahol részvényes lehet, ahol bedolgozó lehet, bedolgozó nemcsak a régi értelemben, hanem új módon is, hogy nemcsak az erejével, az eszével, hanem a pénzével is bedolgozó lehet egy olyan integrált termelésben, ami ma már mindenütt kialakult. És ha az integrált termeléseket megnézzük — Amerikát vagy Nyugat-Európát —, az a jellemző, hogy végigmegy egy kíméletlen koncentráció a technológiából eredően és ezt kíséri a másik oldalon egy olyan egyensúly teremtő helyzet, hogy ott pedig a tulajdonháló teremt egyensúlyt abban, hogy a személyiség megjelenik és egyre nagyobb szerepe lesz, akár tulajdon vagy más formában. Tehát ezt alaposabban ki kellene dolgozni, és most már az általánosságon túl is kellene tudni mondani valamit. A működő tőkéről is nagyon sokat beszélünk, de ez a működő tőke a Nemzeti Bank ügye volt, és még most is az. Ez nyilvánvaló az kell legyen, mert rendnek kell lenni. De utat kellene engedni abban, hogy a vállalatok, a vállalkozók is felvállalhassanak tőkét [sic!]. Más szóval ne csak az állam adósodjon el, adósodjon el a vállalat, vagy adósodjon el a vállalkozó, és bukhasson bele az is, aki innen felveszi, meg az is, aki kintről adja. Az világos, hogy mezőgazdaságot ezzel a visszafogással, amit mi évek óta — 934